Klaus Iohannis elnökké választása Romániában, mint a váratlan politikai győzelmek általában, reménnyel töltenek el sokakat és változatosabbnál változatosabb elméletek gyártására ösztönzik az elemzőket. Okkal történik így, hiszen az ellenfél, Victor Ponta stábja is csak a választás napján, múlt vasárnap kora délután kezdhetett el egyáltalán aggódni.
Akkor látszott ugyanis, hogy a választáson való részvétel jóval magasabb, mint az első fordulóban. Valami váratlan dolog történt tehát, és a kampánystábok kevés dolgot gyűlölnek jobban, mint a választások napján bekövetkező váratlan eseményeket. A második forduló előtt egy héttel Ponta még 9-10 százalékkal vezetett. Végül az ellenzéki jelölt, Iohannis nyert közel 10 százalékos különbséggel, és ez a legnagyobb arányú győzelem ebben az évezredben Romániában.
Ezt a diadalt semmi nem jelezte előre. Victor Ponta rutinos politikus, népszerű miniszterelnök, kétharmados parlamenti többséggel, stabil politikai háttérrel. Felkészült, jó debattőr és ahogy az már lenni szokott, kormánya kisebb-nagyobb gesztussal kedveskedett a választóknak (pl. táblagépet ígért minden 3. osztályos tanulónak). Pártja persze korrupció sújtotta vidék, de hát Romániában minden párt az, amióta egy agilis korrupciós ügyész felrúgta a hallgatólagos megállapodást és már nem csak rendőröket rabosít a gyorshajtás elnézése miatt, hanem polgármestereket, képviselőket, minisztereket, sőt, horribile dictu egy volt miniszterelnököt is. Az első fordulóban Ponta 40 százalékot kapott, és kényelmes előny birtokában várta a második rundot.
Ezzel szemben Klaus Iohannis kevés beszédű és kevés gondolatú vidéki polgármester. Nagyszeben neve jól hangzik ugyan Budapesten, de Romániában ez egy Érd nagyságrendű és befolyású városnak számít. Azért lett jelölt, mert a jobboldal szétesett a 2012-es parlamenti vereség után, és nem igazán maradtak potens politikusok a színen. A rosszmájúak szerint komoly jobboldaliak nem akarták megsemmisíteni politikai karrierjük maradékát egy biztos vereséggel.
Jött hát Iohannis és igencsak egyszerű üzenettel operált: látjátok, német vagyok, mint a Volkswagen meg a BMW. Ha rám szavaztok, ilyen lesz Románia is. Azért a román szavazó pontosan tudja, hogy a Dacia Duster nem lesz BMW X5-ös, akármilyen szépen beszéljenek is neki a német ipari kultúra meghonosíthatóságáról abban az országban, ahol mindmáig több a lovas szekér, mint a kerékpár. Ennek megfelelően Iohannis az első fordulóban kapott 30 százalékot, és az esélytelenek nyugalmával várta a másodikat.
Akárcsak a Fidesz, Ponta is úgy gondolta, jobb, ha a külföldön élő románok minél kisebb létszámban mennek el szavazni. És mint kiderült, ez okozta a vesztét. Iohannisék semmi egyébről nem beszéltek a két forduló között, mint arról, hogy Ponta nem biztosítja a szavazati jogot. A különbség a román és a magyar ellenzék között abban áll, hogy ott nem csak beszéltek erről: Románia számos városában két héten át folyamatosan tüntettek. Nem sokan – a legtöbb helyen pár száz tüntető gyűlt össze –, de annál nagyobb kitartással. Erről a média folyamatosan tudósított, a kormány viszont nem vette igazán komolyan az egész ügyet.
Annál komolyabban vették a választók. És ami ennek nyomán vasárnap történt, arra nem is a politikai elemzés, mint inkább Malcolm Gladwell kiváló könyve, a Fordulópont ad magyarázatot. Gladwell a váratlan társadalmi jelenségek egy típusát a járvány jellemzőivel magyarázza. Eszerint a járványokat három dolog jellemzi.
Ragályosak: esetünkben a szavazni nem tudó, a konzulátusok előtt órákon át sorban álló emberek dühükben és unalmukban elkezdték posztolni, fotózni meg filmezni a sorban állást. És telefonáltak otthoni rokonaiknak: „szavazz helyettem is, mert nem biztos, hogy sorra kerülök”. Az otthoniak pedig szót fogadtak.
A kis változások okoznak nagy hatást a járványok esetében: a külföldi szavazások viszonylag kicsiny tétel egy választás során, most mégis döntőnek bizonyult, mert az érintettek (és persze az ellenzék) a kormányt vádolva tudatos akadályoztatást feltételeztek.
A harmadik jellegzetesség pedig az, hogy a járványok nem fokozatosan, hanem egy bizonyos ponttól kezdve hirtelen, és elképesztő gyorsasággal terjednek. És ez a bizonyos pont Romániában éppen vasárnapra esett. Ponta az első fordulóhoz képest 1,4 millió új szavazót hozott, ezzel az eredménnyel az utóbbi három választást simán nyerte volna. Iohannis ellenben 3,5 millió új szavazatot kapott – több mint kétszer annyit, mint az első fordulóban, és többet, mint az elmúlt 20 évben bárki.
A szétvert, vezető nélküli román jobboldal talán maga sem hitte, hogy nyerhet múlt vasárnap. Hogy mégis így történt, arra nem a kampánystratégiák, hanem a járvány szociológiája ad magyarázatot.
Innen nézve kevés tanulság adódik a magyar ellenzék számára. Járványt generálni ugyanis nemigen lehet tudatosan. De az üzenetek fókuszáltsága, a közösségi média innovatív használata, kiegészülve a határozott és tudatos utcai jelenléttel, nos, ezekben azért rejlik némi tanulság.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
