Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára, a SZEF AKADÉMIA vezetője, a SZEF alelnöke - Az alábbi nyílt levél a Vasárnapi Hírek 2016. 14. számában jelent meg, Olvasóink levelei rovatunkban.

Aktív szakszervezeti vezetőként a bőrömön érzem mindazokat a hatásokat, amelyekről Ágh Attila a VH múlt heti Kommentárjában értekezik, és amelyek miatt közvetlenül is tanácsot adott a civil erők számára.

Ennél is figyelemre méltóbb a szintén múlt heti Élet és Irodalomban közzétett összeállítása, amelyben Ágh Attila a World Economic Forum (WEF), a Bertelsmann Alapítvány (BTI), az OECD-jelentések (Better Life Index) , a The Economist kutatóintézete (EIU) , a Freedom House NIT riportjai, a Happy Planet Index és a World HappinessReport adatai alapján készít kasszát az elmúlt hét év „eredményeiről”. Megállapítja, hogy például az utolsónak említett mutató szerint hazánk a 104. helyen áll, „amiben benne van nemcsak az alacsony életszínvonal feletti keserűség, hanem az egész eltévedt negyedszázad feletti csalódás is”. A kormányzati rendszer teljesítménye szerint 2010-ben a 20. helyen álltunk, 2012-ben a 48. helyen, 2014-ben a 65., s 2016-ban a 76. helyre zuhantunk (Management Index, MI). A NIT szerint sajtónk már csak „részben szabad”, a demokrácia visszaesésében viszont Törökországgal holtversenyben világelsők lettünk. Közben a kormányzati transzparencia dolgában hazánk a 119. helyen tanyáz.

Akárhogy nézzük; túl sok mutató szerint vagyunk túlságosan is az utolsók között. Oktatásunk, egészségügyünk, valamennyi közszolgáltatásunk, államigazgatásunk centralizációt, forráskivonást, átszervezést és átszabályozást szenvedett el. Gyermekeink gazdasági emigrációba menekülnek, a foglalkoztatottak fele dolgozói szegénységbe süllyedt, a maradék cafetériák is veszni látszanak, az általánosan alacsony bér már a gazdaság kerékkötőjévé vált. Irányt és célt tévesztettünk.
Amerre nézünk, sztrájkbizottságokat látunk minden ágazatban, mert a kormány más fórumokon érdemi érdekegyeztetésre nem hajlandó. Csak hát erre mondta Pukli István, hogy szeretné, ha a sztrájkbizottság szóban a sztrájk is jelentene valamit…

Mindent egybevetve, a szakszervezetek mint a legnagyobb civil szerveződések tényleg nem térhetnek ki a helyzet kihívása elől, amit Ágh Attila ismételten megfogalmazott. Igen, szükség van a Társadalmi Kerekasztal felállítására, de véleményem szerint még a pártok nélkül. Ugyanis joggal tartunk attól, jelen állapotukban és mai stratégiáik alapján ezt a fórumot is az egymás közötti csatáik színterévé silányítanák.

Márpedig a szakmai, térségi, ágazati civil erőknek valóban nyelvet és gondolatot kell találniuk egymáshoz, hogy képesek legyenek később a nemzeti program szintjére is emelhető szakmai konszenzusokat kimunkálni. Legelőször az oktatás és az egészségügy, majd a szociális terület, a közigazgatás, az önkormányzati működés vagy a köznyilvánosság területén!
Jóllehet a mai politikai tavasz képzetében és egy mozgalmi meglendülés perceiben – mert a tanárlázadást még mindig csak ennek láthatjuk – érzékelhetően felerősödtek a szakszervezeteket lebecsülő és elmarasztaló hangok, talán még ebből az irányból is lehet hiteles és eredményes cselekvést szervezni. Tisztelettel ajánlom a Vasárnapi Hírek olvasóinak figyelmébe konföderációnk, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma egyik nyilvános munkaformáját, a SZEF Akadémiát. (www.szefakademia.hu). Szisztematikusan tárjuk fel a magyar társadalom alapkérdéseinek tényvilágát, állítjuk helyzetünket nemzetközi összefüggésbe, s keressük a kiutat biztosító alternatívát.

Csatlakozom Ágh Attila javaslatához; a saját szakszervezetem és a SZEF nevében is kezdeményezzük a Társadalmi Kerekasztal felállítását, s egyben elvállaljuk ennek szervezési, működtetési feladatait. De nem az irányítását, mert abban e testület már önkormányzó kell legyen. Egy konföderációk közötti és a szakmai civil szervezetekkel megerősített fórumot kell teremtenünk, amely munkáját plenáris és szakbizottsági (ágazati) keretben végzi. Például a CKP, a Civil Közoktatási Platform már egy ilyen kész és független ágazati munkaformának tekinthető. Konzultatív, érdek- és véleményfeltáró, javaslattevő erőt kell teremtenünk, amely képes felkelteni a társadalom figyelmét, és talán a bizalmát is.

Kezdjünk neki, Barátaim! Talán május 1-jére felállítható ez a kerekasztal, ez a fontos nemzeti bútordarab!


Boros Péterné,
a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára, a SZEF AKADÉMIA vezetője, a SZEF alelnöke

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!