A bírák függetlenek
és csak a törvénynek
vannak alávetve”
(Alaptörvény)
A bíró minden ügyben befolyástól
mentesen, és részrehajlás nélkül
köteles eljárni”
(A bírák jogállásáról… szóló törvény)
A felek és más perbeli személyek
eljárási jogaik gyakorlása
és kötelezettségeik teljesítése
során jóhiszeműen kötelesek
eljárni.”
(Polgári perrendtartás)
Vajon mennyire jóhiszemű az a peres fél, aki szinte már egy éve tudja, hogy ügyében melyik bíróság fog eljárni, ám egyetlen nappal a kitűzött tárgyalás előtt közli, hogy ennek a bíróságnak valamennyi bíróját elfogultnak tartja. Kilencvennégy bírót gyanúsít meg azzal, hogy mind az Alaptörvény, mind a bírákról szóló törvény idézett rendelkezését megszegi. És miért? Mert a bíróság elnöke – nem is ebbéli minőségében – nem ért egyet az Országos Bírósági Hivatal (OBH) nagy hatalmú elnökével, azaz vele, Handó Tünde őméltóságával.
Az előzmények röviden összefoglalhatóak. Vasvári Csaba bíró beperelte Handó Tündét, mert az elnök asszony nem csak indokolatlanul, de többször is törvénysértően eredménytelenné nyilvánította Vasvári pályázatát. Vasvári első fokon megnyerte a pert, a bíróság kimondta, hogy Handó visszaélt a jogával. Handó Tünde nem az a típus, aki a legkisebb vereséget is elviselné, hát még egy ekkorát! Így aztán annak rendje-módja szerint meg is fellebbezte az őt elmarasztaló ítéletet. Az ügy másodfokú elbírálása a törvény értelmében arra a Budapest Környéki Törvényszékre került, amelynek elnöke Hilbert Edit, aki egyúttal jelenleg az Országos Bírói Tanács (OBT) elnöke is. Ez utóbbi testület feladata, hogy ellenőrizze, Handó miként igazgatja a bíróságokat.
Handó Tündét már eleve felháborította, hogy ez a januárban megválasztott új OBT valóban ellenőrizni akarta a hatalmát eléggé sajátosan felfogó elnök asszonyt. Meg is tett mindent, hogy ellehetetlenítse működésüket, kezdve a fegyelmik indításával, folytatva a tagok és póttagok „szelíd” lemondásra ösztönzésével egészen addig, amíg kijelentette, hogy a megfogyatkozott létszámú OBT már nem is működik törvényesen.
És mindezek után Handó a most ellene folyó per másodfokú eljárásában mire hivatkozik? Arra, hogy ügye elbírálásából ki van zárva az a (94) bíró, akitől „az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság)”.
Érvei már önmagukban is – hogy finoman fogalmazzak – meglehetősen furcsák. Szerinte, mivel Hilbert aláírta az OBT-nek azt a határozatát, amely szerint ő, Handó visszaélt a hatalmával, az eljáró tanácsot nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy esetleg a bíróság elnökével ellentétes következtetésre jusson. Miért is nem? Hisz a bíró nem fogadhat el utasítást még a bíróság elnökétől sem, döntését csak a törvény és saját lelkiismerete alapján kell meghoznia.
Handó szerint az is ok az elfogultságra, hogy a média „feszültnek” nevezte az ő és Hilbert Edit viszonyát. Tapasztalataim szerint egészen mostanáig Handót cseppet sem érdekelte a média véleménye, sőt vissza is utasította, hogy beleszóljanak a bíróságok dolgába, ami köztünk szólva helyes is. Az ügyeket nem a médiában, hanem a tárgyalóteremben kell eldönteni.
De a legszebb érv csak most következik. Ekkora elismerést az OBT még soha nem kapott! Az az OBT, amelyikről eddig – éppen Handótól – úgy tudtuk, hogy nem is működik törvényesen! És most mit hallunk? „Az OBT határozatának indokolása megfeleltethető egy bírósági döntés, de még inkább egy jogegységi határozat jogi indokolásának.” Hűha! De – folytatja Handó elképesztő érvelését – az OBT-nek nincs joga az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozni, mert azt csak a Kúria teheti. Igazán sajátos okfejtés! Kedves (volt) bíró kollégák! Eszetekbe se jusson holmi AB-döntéseket olvasgatni, ne adj’ isten idézni belőlük, mert „legfőbb főnöknőtök” szerint elfogulttá váltok!
Az meg a legtutibb jele az elfogultságnak, ha a bíróság szokatlanul gyorsan tárgyal le egy ügyet. Mert Handó ezt is szemére veti mind az első-, mind a másodfokú bíróságnak. Igaz, ő maga – a jóhiszemű pereskedés jegyében – mindent megtesz ennek megakadályozására.
Hiába, no, ki mint él, úgy ítél.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
