Tarlós István újra nekifut egy egyszer már elbukott tervnek.
A főpolgármester régi vesszőparipája a hajléktalankérdés, amit időről időre igyekszik „megnyugtatóan” rendezni. Most a Magyar Nemzetnek nyilatkozott arról: bár korábban az Alkotmánybíróság eltörölte azt a jogszabályt, ami az otthontalanok aluljárókban történő életvitelszerű tartózkodását tiltotta meg, ismét megpróbálják – most talán egy fokkal érthetőbben – elmagyarázni a bíráknak, miért van szükség arra, hogy a hajléktalanok tudják, hol a helyük, és hol nem lehetnek egyáltalán.
„Nem engedjük meg, hogy Augiász istállója legyen a városból!” – érvelt Tarlós. Abban mindenki egyetért, hogy az istállók kellemetlen helyek, teli olyan dolgokkal, amikbe az ember nem szeret belelépni. De ha eltekintünk is attól az – amúgy rendkívül lealacsonyító – gondolattól, miszerint a hajléktalanok azonosak az istállóban felgyülemlő, kellemetlen dolgokkal, még mindig sántít a gondolatmenet. Ha a város az istálló, kicsoda Augiász? Tarlós lehet csak, ami viszont önmagára nézve nem túl hízelgő: Augiász király piszkos módszerekkel játszott. Megtagadta Héraklésztől is az istállótakarításért járó fizetséget, ezért a hős később megölte őt és egy kivételével minden rokonát is. Na de ki lenne Héraklész? Mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy bárki szívesen vezetné végig a Duna vizét az istállón, azaz Budapesten, hogy megtisztítsa a közt… Képzavar viszont van bőven a polgármester szavaiban. Még akkor is, ha amúgy tényleg ez az egyik kedvenc hasonlata – egy évvel ezelőtt még a BKV helyzetére és az autóbuszok minősíthetetlen állapotára utalva használta. De hogy egy koszos lóistállóhoz hasonlítsa Budapestet…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!