John Malkovich – Report on the blind, Budapest Kongresszusi Központ, május 23.
Egy este John Malkovichcsal. Csak épp John Malkovich hiányzott róla. Körülbelül így lehetne jellemezni az amerikai világsztár szerda este Budapesten bemutatott produkcióját, mely úgy volt meghirdetve, mint a sztár felolvasóestje, zenei betétekkel. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a szinte telt házas Kongresszusi Központban jó néhányan zavartan és értetlenkedve keltek fel a székből a szünetnél. Az első egy órában ugyanis Malkovich ki sem tette a lábát a színpadra. Persze a szervezők a beharangozóba leszögezték: a produkció második felében lesz Malkovich egyfelvonásos estje, de úgy tűnt, ezzel sokan nincsenek tisztában.
Elsőként az Óbudai Danubia Zenekar játszott. A nyitásként felcsendülő Psycho swift Dirk Brossétől rögtön behúzta a közönséget egy feszültségekkel teli, szürreális hangulatba, amit aztán sajnos gyorsan darabokra törtek az ezt követő, Ismeretlen katonáért című darabbal. Egy perc alatt egy Hitchcock-filmből egy Jane Austin-regénybe csöppent a hallgatóság, ami nem feltétlen esett jól, függetlenül a szép dallamoktól. Anastasya Terenkova zongoraművész is elbűvölően játszott, de huszonháromezer forintért többet vár az ember. Annál mindenképp, mint hogy 25 percet látja a színpadon azt az embert, aki miatt megvette a jegyet.
A Report on the blind című esten Malkovich egy argentin író, Ernesto Sabato On Heroes and Tombs című novellájának egy részét mondta el. A beharangozó alapján a központban Fernando Vidal karaktere áll, aki szerint „a vakság irányítja a világot”. John Malkovich előadásában pedig megismerjük erről való elmélkedéseit. Ez így elsőre nagyon izgalmasan hangzik. Arra számít az ember, hogy mikor arról beszélnek: a vakság irányítja a világot, az nem szó szerint azt jelenti, hogy vak emberek uralkodnak. De sajnos igen, és emiatt az egész szöveg nem ad többet annál, mintha egy üldözési mániás ember tévképzeteit hallgatnánk, akinek paranoiás világában a vakok világhatalomra törnek.
Míg a hasonló szürreális abszurd jól áll Kafka szövegeinek, Ernesto Sabato színpadra vitt írásánál hiányzik valami. Persze sok szöveget és színházi előadást nem azért olvas/néz az ember, mert jól akar szórakozni. Vannak olyan darabok, melyeket annak ellenére érdemes látni, hogy kész lelki öncsonkítás megnézni őket. Itt azonban, bár John Malkovich hihetetlenül erősen jelen volt a színpadon, hiányzott az a tartalom, gondolat, amit aztán magával vihet a néző. És ez baj.
Pedig a beharangozó szerint a produkciót a Forbes magazin 2016-ban a világ 10 legizgalmasabb művészeti projektje közé válogatta be. Nem tudni, miért, de Budapesten erre nem is kaptuk meg a választ.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
