Szavazati jog százezreknek

Az ember azt hihetné, hogy az ilyesfajta egyértelmű „országos hangulatjelentés” azért valamelyest érdekli a mára döntéshozási helyzetbe került politikusokat. De a jelek szerint cseppet sem. Mert ha érdekelné őket, Lázár János nyilván nem azt nyilatkozta volna oda a napokban pártja választójogi koncepciója ismertetésekor, hogy a tervezet bizonyos elemei vita tárgyát képezhetik majd az Országgyűlésben, ám a határon túliak szavazati joga nem tartozik ezek közé. Merthogy az – szavai szerint – „kőbe van vésve”. Magyarul: a közvélemény le van ejtve.

Nem vitás, hogy a fideszes süket fülek főleg azzal magyarázhatók, hogy a „kőbe vésés” nyilvánvalóan a nagy hatalmi bebetonozás szerves része. Orbánék semmi titkot nem csinálnak belőle, hogy évtizedes hatalmi álmokat szövögetnek, ráadásul a határon túliak tömeges bekapcsolására a hazai választásokba már a 2014-es politikai túlélésük szempontjából is szükségük lehet. Hiszen nálunk akár már pár ezer szavazat is befolyásolhatja egy országgyűlési választás végeredményét. Hát még több százezer… Márpedig bizonyos becslések szerint a határon túlról érkező voksok aránya a következő országos szavazáson esetleg az összvoksmennyiség akár 10-15 százalékát is kiteheti. E külhoni voksoknak a becslések szerint legalább háromnegyedére jó eséllyel pályázhat majd a Fidesz. E tekintetben – főleg Erdélyben – még leginkább a Jobbik köphet majd Orbánék levesébe. Nincs ebben semmi meglepő: a hazai baloldal igencsak passzív volt az elmúlt évtizedekben a határon túli magyarok irányában. Ráadásul a szomszédos országokban élő, zömében vallásos, mezőgazdasággal foglalkozó magyar aj­­kúak két évtizede szinte kizárólag magukat a jobboldalon elhelyező kisebbségi szervezetekre adhatják le voksaikat. És hát a „hálafaktor” szerepéről sem szabad elfeledkezni: a kettős állampolgárságért és a szavazati jogért a külhoniak egyedül és kizárólag Orbán Viktornak tartoznak köszönettel – dől a fideszes szöveg szinte valamennyi külhoni propagandacsatornán (még akkor is, ha például a kedvezményes honosítási törvényt minden hazai parlamenti párt megszavazta annak idején).

Vajon hány mandátumot zsebelhet be majd mindennek köszönhetően a Fidesz 2014-ben? Az első becslések 4-10 mandátumról szólnak – csakhogy e számítások 400 ezer körüli külhoni szavazatból indulnak ki. Azonban a könnyített állampolgársági kérelmek száma már ez év végén elérheti a félmilliót és abból a körülményből kiindulva, hogy a világban összesen 4-5 millió lehet a magyarok és a magyar gyökerűek száma, a honosítottak mennyisége esetleg a mostani kormányközeli jóslásoknak talán duplája is lehet majd 2014-ben. Diaszpóránk aránya világviszonylatban is párját ritkítja – akik viszont hozzánk hasonló cipőben járnak Európában, általában nem ripsz-ropsz döntéssel rendelkeznek róluk; így például szinte kivétel nélkül rendkívül körültekintően járnak el anyaországi szavazásukkal kapcsolatban is (már ha egyáltalán adnak nekik szavazati jogot). A nyugat-euróapai gyakorlat többnyire az, hogy az érintett kisebbségek maguk közül küldhetnek képviselőket az anyaországi parlamentbe. Nálunk persze nem ez lesz: a magyarországi pártokra kell majd szavazniuk, akár hallottak róluk eddig, akár nem. Márpedig e pártokhoz – lássuk be – nem sok közük van és nekik se őhozzájuk.

Alighanem egyebek között ezzel is összefügg a hazai állampolgárok averziója várható itteni voksolásukat illetően. Hiszen a szóban forgó százezrek nem a mi viszonyaink között élik mindennapjaikat, következésképpen nem is alakulhatott ki bennük a hazai választói attitűd: nincsenek meg hozzá a szükséges ismeretek, tapasztalatok a felelősségteljes szavazáshoz. Felelősségét a határon túli szavazónak még inkább csökkenti majd, hogy pontosan tudatában lesz: soha nem fogja majd a saját bőrén érezni esetleges „rossz voksolása” következményeit. Súlyos érv ebben az ügyben az a felvetés is, hogy szavazzon mindenki ott, ahol adót fizet. Mert ha nem ez a helyzet, akkor felborul az állampolgári jogok és kötelességek egyensúlya. Az Orbán-kormány olyan hatalmas tömegű embernek készül most szavazati jogot adni – ugyanakkor e tömeg nem tagja a magyarországi politikai-társadalmi közösségnek és tagjainak tulajdonképpen csak állampolgári jogai lesznek majd, kötelességei viszont az országunkkal szemben nem, vagy csak alig-alig számon­kérhetőek. Ezek után tényleg felvethető: ki is valójában az „A” és a „B” kategóriájú állampolgár? Amelynek megengedhetetlen voltára hivatkozva Semjén Zsolt nemzetpolitikai tótumfaktum először követelt kendőzetlenül szavazati jogot a kettős állampolgárság mellé mindazoknak, akiknek nincs magyarországi állandó lakhelyük.

Nem vitás ezek után, hogy a határon túliak magyarországi szavazása hosszabb távon mérgezheti a magyar-magyar lakossági kapcsolatokat. Miközben ezt Orbánék nemzetegyesítő lépésnek próbálják beállítani, ennek inkább az ellenkezője valószínűsíthető: könnyen megosztó tényezővé válhat az országhatá­rokon inneni és túli magyarok kapcsolatában. E felelőtlen fideszes elhatározás komplikálja majd a szomszédos országokban élő magyarság viszonyát is a többségi nemzetekkel. A szóban fogó államok szinte mindegyikében gyanakvással viszonyulnak a magyar kormány által kilátásba helyezett fejleményhez, már csak azért is, mert az adott többségi nemzetek zöme reflexszerűen szokta kiélezett helyzetekben kétségbe vonni az ottani magyarok lojalitását. Ilyen vonatkozásban a kettős állampolgárság és a magyarországi szavazati jog megadása olaj lehet a tűzre – mint ahogy már az is Szlovákiában és kisebb részben Ukrajnában. De a körülmények szerencsétlen alakulása esetén azzá válhat akár Romániában és Szerbiában is. Ebben a régióban szoktak történni ilyen szerencsétlen szituációk. És hát, kettős állampolgárság ide, szavazati jog oda, a szomszédos államokban akkor is a többségi nemzetek maradnak birtokon belül az ottani magyar kisebbséggel szemben.

Az egyszerűsített honosításhoz kötődő szavazati jog megadása a legnagyobb horderejű döntések közé tartozik, amihez az Országgyűlés a nevét és súlyát adja a rendszerváltás óta. Elvárható tehát, hogy a testület egy ilyen elhatározás minden lehetséges következményét aggályos precizitással mérlegelje. Ennek eddig nyoma nemigen látható – csak a pártpolitikai haszonszerzés maximalizálásának szándéka érhető tetten lépten-nyomon.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!