„A leromlott állapotú közúthálózathoz képest jó kondícióban lévő gyorsforgalmi utakért – hiszen azok jobb minőségűek – jogosan kér pénzt a kormány”, magyarázta Orbán Viktor, hogy miért megalapozott a januártól kirótt útdíj.
A kormányfő interpretációjában az az autós, aki nem tengelytörő utakon közlekedik, állami pluszszolgáltatást vesz igénybe. Ám a kormányfő téved – duplán. Egyrészt a sztrádák és a gyorsforgalmi utak zömét uniós forrásból építették, így a magyar állam pénzt csak keveset fektetett be, viszont sokat akar kivenni.
Másrészt a polgárok folyamatosan fizettek és fizetnek az utakért: az üzemanyagárak mintegy 47 százaléka adó. (1992-től a benzin és a gázolaj árának pár százaléka az Útalapba folyt be, és ezt a summát csak útfelújításra lehetett fordítani. Az első Orbán-kormány megszüntette ezt a „címkézést”, így a felszabaduló pénzt már bármire elkölthette.)
Az üzemanyagokat sújtó jövedéki adóból és áfából a kormány mintegy 500 milliárdot szedett be tavaly, a különböző útdíjakból pedig mintegy 170 milliárdot. A kormányzat – saját és nem uniós forrásból – idén mintegy 62 milliárd forintot ad útfelújításra. Magyarán: az emberektől beszedett pénz alig tizedét forgatja vissza. Miközben az utak gyalázatos állapotban vannak: a 31 ezer kilométeres aszfalthálózat 8,2 százaléka nevezhető jónak, 6,5 százaléka megfelelőnek, 20,8 százalék pedig épphogy tűrhető; 64 százalék, azaz majdnem 20 ezer kilométer „autógyilkos”.
A kabinet (persze nem csak a jelenlegi) hagyta lerohadni az úthálózatot, és most azt, aki haladni akar, vagy csak biztonságban meg akar érkezni, megsarcolja. Ez olyan, mintha annak, aki nem húszéves, veseszétrázó buszon tömegközlekedik, hanem a frissen beszerzett, kényelmes, csendes buszok egyikén, két jegyet kellene lyukasztania. Hiszen kényelmesebb járművet vesz igénybe – amit egyébként az ő adóforintjaiból vettek.
-------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
