Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? – kérdi Bicska Maxi a Koldusoperában. Manapság azzal folytathatnánk a Brecht-darab monológját: mi egy bankalapítás egy bankállamosításhoz képest? A rablásban és az alapításban legalább tetten érhetjük a kapitalizmus szellemét, amennyiben mindkettőt az anyagi haszonszerzés motiválja. Amíg tehát a rablók gazdagodnak, a részvényesek meg profitálnak, addig a magyar tulajdonú bankrendszer orbáni rémálma aligha kecsegteti nyereséggel a magyar államot, s az adófizetőknek is csak a terheit növeli.
Abban még lett volna némi közgazdasági logika, ha azért sarcolják meg a hazai pénzügyi szektort a különadókkal, hogy azután olcsón vegyék meg a leánybankokat az extra terheket megunó anyabankoktól. Ehhez képest a magyar állam a napi szinten 400-500 millió forint veszteséget termelő MKB ellenértékeként 17 milliárd forintot fizetett a bajor anyabanknak, amely még úgy is nyert az ügyleten vagy félmilliárd eurót, hogy előtte feltőkésítette az eladó leányt. Csak arra lehet gondolni, hogy „kerül, amibe kerül” alapon vásárolt a magyar állam, mert így teljesülhetett a miniszterelnök álma: 50 százalék fölé lendült a „hazai tulajdon” a bankrendszerben. Magyar tulajdonról meredek lenne írni, mert az OTP tulajdonosi szerkezete például oly átláthatatlan, hogy „magyar banknak” csak azért nevezhetjük, mert a londoni brókerek számára ez a részvény a „magyar papír”. Adják, ha sírunk, veszik, ha nevetünk.
Végképp érthetetlen, hogy miért vásárolja meg a magyar állam 700 millió dollárért azt a Budapest Bankot, melynek a valós piaci értéke nem lehet több 400 milliónál. Pláne, hogy már megvan a hazai többség a bankrendszerben.
Korábban is feltűnő volt, hogy a vagyonértékelés és a kockázatkezelés nem az Orbán-kormány erőssége.
Emlékezetes eset volt a MOL-pakett visszavásárlása az oroszoktól, különösen, hogy most a felét sem éri a részvénycsomag az akkori vételárnak. A valós értékkel nyilvánvalóan most sem foglalkoznak azok a hivatalnokok, akik az adófizetők pénzét költik. És nyil
án az sem szempont, hogy dollárban kalkulált ár esetében fog vastagon a ceruzájuk. Miközben a forint épp a dollárral szemben gyengülhet a következő hónapokban a legnagyobb mértékben.
A közgazdasági tankönyvekben „haveri kapitalizmusként” emlegetik azokat a politikai berendezkedéseket, ahol – többek közt – vállalatokat vesznek állami forrásokból, hogy azután megbízható kádereknek adják tovább némi diszkonttal. És bankokat kreálnak, hogy olcsó forráshoz juttassák a politikai klientúrát. Ilyen forgatókönyv kínálhat logikát az MKB és a BB államosításához és összevonásához is. És azt is vegyük észre, hogy a befektetés megtérülése egyszerűen nem szempont.
-------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
