Sokan felkapták a fejüket, amikor pár nappal az áprilisi országgyűlési választások után Rétvári Bence államtitkár (KDNP) arra szólította fel a „szélsőbal-és a szélsőjobboldal politikusait, hogy fejezzék be a fővárosi német megszállás áldozatai emlékműve kapcsán az utcai agressziót és a gyűlöletkeltést”.
Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője pedig ezt találta mondani egy nappal az EP-választások után: „a Jobbik érzékelhetően gyengült az országgyűlési eredményéhez képest, azonban a baloldalon a szélsőbal is mérhetően erős támogatottságot kapott Gyurcsány Ferenc és pártja személyében”.
Mindebből aligha lehetne messzemenő következtetéseket levonni, rövid távon nézve azonban, úgy tűnik, hogy a Fidesz a szélsőbal fogalmának társadalmi beágyazásával próbálkozik. Szóhasználata ugyanakkor nem új keletű. A fidesz.hu 2013. január 9-én például ezt írta: „azok egyezkednek újra egy asztalnál, akik együtt tették tönkre az országot. 2010-ben a magyar emberek határozottan kifejezték azt a szándékukat, hogy elég volt a veszélyes szélsőbaloldali gazdaságpolitikából és az alkalmatlanságukból”.
Kommunikációs szempontból érthető, miért használja a Fidesz markánsan a szélsőbal szót. Egyrészt így próbálja magától minél távolabbra tolni a két tavaszi választáson jelentősen megrendült baloldali pártokat, másrészt – mivel egységes baloldal sem nagyon létezik, nemhogy szélsőbal – retorikailag próbálja megbélyegezni politikai ellenfeleit. Teszi mindezt úgy, hogy önmagát újabban már középként emlegeti, választási győzelmét pedig – az amúgy szintén nem létező – a közép győzelmeként igyekszik beállítani.
A Fidesz által szélsőbalként emlegetett Demokratikus Koalíció szerint érthető, hogy a Fidesz folyamatosan aggódik Gyurcsány Ferenc jelenléte miatt. Gréczy Zsolt, a párt szóvivője szerint egy olyan párt beszél szélsőséges erőkről, amelyik elérte, hogy Magyarországon nem volt szabad és demokratikus választás, arról nem beszélve, hogy a Fidesz önkormányzatok százaiban működik együtt a Jobbikkal, azzal a párttal, amelyiknek alapításában és működtetésében is tevékeny részt vállalt.
Ahogyan Gréczy Zsolt fogalmaz: „megértjük, hogy Orbán Viktor fél Gyurcsány Ferenctől, hiszen ő az utolsó baloldali vezető, aki demokratikus választásokon legyőzte őt, azt viszont meg tudjuk ígérni, hogy a diktatúrát építő Fidesz kérlelhetetlen ellenzéke leszünk”.
Murányi Levente, a Jobbik alelnöke mindazonáltal két évvel ezelőtt azt mondta egy augusztus 20-i összejövetelen, hogy a baloldal célja ma a fehér ember keresztény Európájának lebontása, s hogy „sajnos” nincsen szélsőjobboldal Magyarországon, ellenben van szélsőbal, például a Gyurcsány-kommandó képében. Ez alapján átfedések észlelhetők a Fidesz és a Jobbik kommunikációjában – már ami a DK szélsőbalos megbélyegzésének törekvéseit illeti. Ám míg Magyarországon a politikusoknak jelentős örömet szerez a verbális ideológiai fogalomtologatás, Európában valóban előretörtek a szélsőségek a május 25-i EP-választásokon (Franciaország, Anglia, Dánia).
Erről még a héten Magyarországon járt Jürgen Habermas német filozófus, az egységes Európa elkötelezett híve is említést tett előadásában: „Most először olyan emberek is ülnek az EPben, akik arra fogják ösztönözni a többi képviselőt, hogy végre vitába szálljanak velük, nemcsak Brüsszelben, hanem odahaza a tagállamokban is.” A filozófus ugyanakkor utalt arra is, hogy „a globális világ társadalmi-politikai kérdéseire csak nemzetállamok feletti szinten adható válasz”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
