„Ezennel javaslom a Nyugdíj, Nyugdíjka keresztnevek anyakönyvi bejegyzésének engedélyezését is” – írta szellemesen közösségi üzenőfalára egy újságíró kolléga, amikor a hét elején Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője betolta a köztudatba a Népesedési Kerekasztal nyugdíjreform-tervezetét, melynek lényege: a ma 35 évesnél fiatalabbak úgy tervezzenek családot, hogy nyugdíjukat annak megfelelően állapítják majd meg, hogy megfelelő számú és iskolázottságú utódot „termeltek-e” a rendszernek.
Az üzenőfali hozzászólás „csupán” egy volt a sok közül, amely abszurdnak tekinti, hogy a gyermekvállalásra mint időskori jólétünk zálogára tekintsünk. Jóval keményebb hangú bírálatok hangzottak el a reformterv kapcsán a társadalmi igazságtalanságok beágyazása okán, illetve diszkriminatív jellege miatt, és több népesedéspolitikai, illetve nyugdíjszakértő is úgy nyilatkozott: a ténylegesen fenyegető nyugdíjválságot nem lehet egyszerre kezelni a demográfiai problémákkal. Miután mindezeket a reakciókat végighallgatta, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter behúzta a féket: szerdán egy sajtótájékoztatón feltett újságírói kérdésre azt mondta, a kormány nem tervezi, hogy 2030-ig hozzányúl a nyugdíjrendszerhez.
A tegnapi Népszavának adott interjújában Barát Gábor, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság volt igazgatója ugyanazt mondta, ami ellenzéki körökben is egyértelműnek látszik: csupán tesztelésként dobták be a Népesedési Kerekasztal koncepcióját, de szerinte annak is gyenge volt, mert „alkalmatlan tárgyon – a nyugdíjrendszeren – alkalmatlan eszközzel – a nyugdíj összegét a gyermekek száma határozná meg – elkövetett alkalmatlan kísérlet.” A nyugdíjrendszer nem alkalmas demográfiai kérdések megoldására – hangsúlyozza Barát is, hiszen az nem nyugdíjszakmai, hanem társadalomfilozófiai kérdés.
Simonovits András közgazdász lapunknak úgy nyilatkozott: „mint termékenységi ösztönző, több bajt okoz, mint amennyit megold. Elegendő a 2011 és 2013 között érvényes, három- és többgyermekesek után járó szja-kedvezményre utalni, amely gyermekenként és havonta maximum 33 ezer forint adó levonását engedélyezte (havi 618 ezer forintos családi bruttó keresetet feltételezve). Amíg 2014-ben nem bővítették (egyébként teljesen illogikus módon) az adóalapot a tb-járulékkal, addig a nagycsaládosok zöme alig tudott élni e lehetőséggel. Vélhető, hogy az eleve kevés gyermeket vállalók még kevesebb gyermeket vállalnak, az eleve több gyermeket vállalók viszont még többet egy ilyen rendszerben.”
A közgazdász szerint a népesedéspolitikai vonal „behozásánál” jóval fontosabb lenne a nyilvános nyugdíjvita meghirdetése és megszervezése. Barát Gábor is azt hangsúlyozza: előbb-utóbb hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez, melynek előkészítése már most időszerű. Ki tudja, számít-e hosszú távon, hogy ez a koncepció mekkorát bukott most a közösségi tesztelésen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
