Még övé az erdő. Bármerre megy, lehajtott fejek. Behúzott farkak. Elég egyetlen morrantás, hogy kedvére tegyenek. Meg se kell mutatnia a fogait. Bárkit, bármikor kivégeztet. Csak zsákmányolók és zsákmányok vannak. Igaz, valami növényevők, őzek és szarvasok, nyulak és bivalyok, birkák és kecskék naponta összegyűlnek tisztásokon. Bőgnek és morognak. Nem számít. Majd elszélednek. Újra rágogatnak békésen és várják, hogy megegyék őket. Az erdőben rend van. Tigrisisten rendje. Fiatal rabló farkasok és tigrismaradékot tépő öreg sakálok, keresztényi keselyűk és csíkoshitű csúszómászók tudják, hogyan teremtsék meg a hatalom csöndjét. Az erdőn kívül nincs élet.

orbanrendszer.1.0

2010 és 2012 között Orbán Viktor szétszereltette a rendszerváltás súlyokon és ellensúlyokon nyugvó, alkotmányosan jól-rosszul kiegyensúlyozott rendszerét. A szétszerelés valamennyi mozdulatát előre megtervezte, technológiáját leellenőriztette. A vezér körüli, senkinek, csak a vezetőnek felelősséggel tartozó pretoriánus gárda stratégiailag végiggondolta, hol húzódnak az alkotmányos ellenállás intézményes erődítményei, ezeket előre elkészített vagy hevenyészett jogszabályokkal, képviselői indítványokkal, az engedelmes parlamenttel megsemmisítette vagy semlegesítette. Se az ellenzék, se az alkotmányos intézmények képviselői nem voltak erre az általános lerohanásra felkészülve, senki nem rendelkezett nemhogy átfogó védelmi stratégiával, de még az egyes intézményeket védő taktikai fegyverekkel sem.

A kancellári jogokat maximalizáló miniszterelnöknek gondja volt arra, hogy ne alakulhasson ki összefüggő ellenállás, hogy az intézmények és a bennük dolgozók engedelmesen részt vegyenek önmaguk vagy a másik felszámolásában. Tökéletesen átérezte belülről a társadalom ellenszenvét az igazgatási intézményekkel, az igazságszolgáltatással szemben, és jól megértette az érintettekkel, hogy védtelenek a társadalom elitellenes hangulatával szemben. Az establishmenttel szembeni gyűlölet felhasználása tette lehetővé, hogy Orbán válogathatott az elitbűnbakok között: minisztériumi főtisztviselők, bírák, bankárok, földbirtokosok vetekedtek a politikusokkal a gyűlöletlistán.

A korábban uralkodó elitnek meg kellett értenie, hogy a társadalom többsége nemhogy védelmezné az alkotmányos jogokat, nemhogy kiállna az átlátható jogi és erkölcsi szabályokért, hanem tetszéssel fogadja a gyors, személyi döntéseken alapuló szabályokat, és az elit lefejezését. Orbán joggal üzenhette: ha akarom, a társadalomra hagyom a meglincseléseteket, örüljetek, hogy futhattok! Ezzel a köz belső ellenállását sikerült megsemmisítenie. Nem vagy alig akadt az állam különböző apparátusaiban szereplő, aki ellenállással próbálkozott volna, és a Kádár-korban ismert igazgatási szakértői, reformista, hivatali szamizdaton keresztül érintkező „ifjú tiszti” hálózatos félellenállás létre se tudott jönni. Az államgépezet a hatalom titokzatos fekete dobozává vált.

A gyenge ellenzék és civil társadalom 2012 őszétől 2013 tavaszáig egy történelmi pillanatra esélyt kapott: különböző társadalmi csoportok sérelmei estek egybe az egyetemistáktól a pedagógusokig, a devizahiteles adósoktól az elbocsátott közigazgatókig; megroppant a gazdaság és megkezdődött Magyarország nemzetközi elszigetelődése. Ugyanakkor hiteles, kormányképes és békét/ biztonságot ígérő alternatíva jelent meg a láthatáron a zászlót bontó Bajnai Gordon személyében. Ám az ellenzék nem tudott élni a lehetőséggel, és az államgépezet a mézesmadzag-furkósbot alkalmazásával egymás után semmisítette meg az ellenállás csoportjait. 2013–14-ben Orbán felépíthette az antiliberális, kleptokrata, vezérelvű, centrális, tekintélyi pretoriánus rendszert.

orbanrendszer.2.0

2014-es parlamenti, európai parlamenti és önkormányzati győzelmei közben és után a megtáltosodott miniszterelnök hozzálátott a civil társadalom, a maradék tőle független média felszámolásához és az életforma-háborúhoz.

Se a permanens foglalásra, mozgóháborúra kialakított intézményi rendszer, se a rendszer irányítója nem képes a leállásra, a megállapodásokra, a békekötésre és a konszolidálásra. Mindig új forrásokat, zsákmányt kell találni, mert a rendszer feléli önmagát és a vezetője remekül ért a támadó hadműveletekhez, a manőverező háborúhoz, de nem tud mit kezdeni magával békében. Az új források megszerzésénél óhatatlanul beleütközött saját nemzeti, külső- és belsőkörös oligarcháinak érdekeibe, akik az utolsó ellensúlyt jelentik a központosított pretoriánus rendszerrel szemben. És eljött az idő, hogy az intézményeket megtöltse az „új embertípussal”, az átnevelt orbáni állami emberek hadával.

Az Orbán-rendszer nem akart, tudott osztozni a gazdasági és politikai hatalmon az oligarchákkal. Az Orbán–Simicska közösen kialakított adminisztratív piacon, ahol tőke, jövedelem, jogszabályi privilégium, közigazgatói és állami/félállami banki/vállalati vezetői kinevezés cserél gazdát, mindkét nagy szereplő úgy vélte és véli, hogy a másik felrúgta az eredeti megállapodásokat, behatolt az adminisztratív piac általa birtokolt területére. Továbbá az orbáni központosított politikai rendszer az adminisztratív piacot minden kockázatot figyelmen kívül hagyva kiterjesztené, vagyis tovább háborúskodna, ellenben az oligarchikus rendszerépítők már megállapodásra jutnának a gazdaság piaci és adminisztratív piaci része között, belátva, hogy az előbbitől remélhetnek új forrásokat. Az oligarchaháború 2014 tavaszától szinte kettéhasítja az Orbán-rendszert. Egyszerre folyik a gazdaságban és a közigazgatásban, a médiában és a központi/helyi politikában. A paranoia immár jogosulttá válik, mert senkiről se lehet tudni, hogy kihez lojális: a negyedszázada mindenkit fizető Simicskához vagy az ugyancsak negyedszázada politikailag jutalmazó/büntető Orbánhoz.

Ha eddig az intézményeket alakította magára és a vezető pretoriánus gárdára, most a társadalmat töri hozzá az új intézményekhez. Meg kell tanulniuk 12 órákat a lojalitás vak fegyelmezettségében dolgozni a központi igazgatásban. Cserébe megcsillan a remény, hogy feljuthatsz. És a csúcsokon a kivételezettség, szabad zsákmányolás, a gazdagodjatok meg szelleme és gyakorlata uralkodik. Ha bekerültél az önálló nyelvet, magatartásmódot, lakást, öltözködést, utazást, földet, szőlőt, vadászatot, halászatot, madarászatot, gyereknevelést biztosító, diktáló belső körbe, kapcsolati tőkehálóba, akkor neked mindent szabad. De ha kikerülsz, halott vagy.

2014 őszének valamennyi döntése életformadöntés: netadó és légy munkássá, ne gimnazistává, légy hasznos műszakivá és ne fölösleges bölcsésszé, jogásszá, közgazdásszá; a közigazgatásban bizony 12 órát kell dolgozni és nekünk jogunk van gazdagnak lenni, kispolgári irigyek beszélnek csak úrhatnámságról; drogteszt és a vasárnapi keresztényi zárva tartás; a szociális segélyrendszer megsemmisítése és a megalázó közmunka kiterjesztése. Ha itt akarsz élni, így kell élned! Az orbanrendszer.2.0-ban mindenkinek megvan a pontos helye, amit kijelöltek számára. A köz- és a magán tér és idő együttesen szerveződik: templom, iskola, hivatal, szórakozás, minden a miénk. Szabadon dönthetsz, hogy velünk vagy vagy ellenünk! Az utóbbi esetben innen menned kell!

Falba ütköztek. Összeütközés van Nyugat és Kelet, Amerika+Európa és Oroszország között – Magyarország Kelet egyik utolsó csatlósává vált. Összecsapnak a csalódott társadalmi rétegek és a hatalom az utcán, folyik az oligarchaháború, és a Fideszen belüli hatalmi harc. A rendszer hasonló megroppanáson megy át, mint a Kádár- rendszer 1988 végén, 1989 elején, a szociálliberális hatalom 2006 őszén. Sorsa hasonló lehet: ahogy Kádár és Gyurcsány magukkal rántották a mélybe pártjukat és politikai oldalukat, úgy ránthatja magával Orbán a Fideszt és a jobboldalt.

A tigris minden fa mögött vadászt vagy saját, átálló farkasát sejti. És nem tudhatja, hogyan s mikor indul el az a bivalycsorda, egy hatalmas fekete bivallyal az élén, hátán egy meztelen embergyerekkel, hogy eltapossa. A fáklya már ég.

---------------

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!