A múlt héten új hőst szült az internet. Bemutatkozott Veres Dávid huszonéves magyar állampolgár. Más egyebet nem tudunk róla. Ő ennyit akart megosztani velünk. Veres Dávid nem tett más egyebet, mint leült az íróasztala elé, és a webkamerájába nézett komolyan, majd elmondta a véleményét, az országról, az alkotmányozásról és a miniszterelnökről. Hogy megtisztelné, ha a miniszterelnök nem venné a szájára többet „magyar nép” címszó alatt, nem beszélne a nevében, nem tenné rá tettei súlyát, hogy az ő nevében is cselekszik. Mivel nem bírja el. Mivel neki Veres Dávidnak semmi köze sincs ezekhez a módszerekhez, ezekhez az eszmékhez. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy amikor a magyar népet emlegeti, tegyen egy kitételt, őt magát Veres Dávidot. Szépen udvariasan kért. Intelligens fiú, aki élt a technika adta lehetőséggel. Veres Dávid immár egyszemélyes médium. A huszonéves fiú nem kiadói munkatárs, nem újságíró, nem blogger, nem közszereplő. Egy darab magyar állampolgár, akinek a véleményét majd félmillió ember látta, hallotta. Dávidot majd kétszer annyian ismerik ma az interneten, mint a Magyar Nemzet, a Népszabadság vagy a Népszava héten megjelent számait. Országos lapokat, nagy költségvetéssel futó orgánumokat utasított maga mögé a laptopjával és a véleményével. Dávid a bizonyíték rá, hogy a politika közösen alakított valóság, hogy számít az, amit a világról, az országról mondunk egymásnak.
Egyes tudományos megközelítések a blogszférát, a közösségi médiát már az ötödik hatalmi ágként emlegetik, ami képes a negyedik, a média fölé kerekedni. Gyors kritikai reakciójával cáfolni, vagy esetleg bizonyítani a hagyományos médiumokban elhangzott állításokat. És kit ér utol a hatalom a billentyűzet végén? A nép véleményét! A dolgok változni fognak, nincs ok az elkeseredésre. Cselekvési teret kaptunk. És mi a legjobb ebben a végtelen, visszhangzó térben? Hogy a szóbeszéd hatalmát nem lehet megvásárolni. A miénk. És nem az övék.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!