Új urai vannak Európának. Volt és jelenlegi miniszterelnökök, külügyminiszterek, öreg rókák és lelkes újoncok várnak új feladataikra. Hamarosan megválasztják az Európai Bizottság biztosait. Mindenki számol és helyezkedik, a döntés Jean-Claude Juncker kezében van, ki maga sem biztos a végső mezőnyben. Ismerjük meg a versenyzőket.
A múlt héten Donald Tusk lengyel kormányfőt választották meg az Európai Tanács elnökének és Federica Mogherini olasz külügyminisztert az Európai Unió külés biztonságpolitikai főképviselőjének. Federica alig múlt negyven, politikatudományt tanult Rómában. A doktoriját a politika és az iszlám kapcsolatáról írta. Egész életében külpolitikával foglalkozott, volt az olasz NATO-delegáció vezetője, friss és energikus, házas, két gyerek édesanyja, hobbijai között van az utazás és a krimik olvasása. Ezeket mostantól hivatalból is gyakorolhatja.
Az, hogy a tanács alelnöke nő, fontos üzenettel bír. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke előre figyelmeztetett: nem szavazzák meg az új bizottságot, ha túlzottan sérül a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség. Németország és Franciaország nem érezte sajátjának az ügyet. Párizs egyenesen azt közölte, hogy egyetértenek ugyan az esélyegyenlőség követelményével, ami azonban nem azt jelenti, hogy ez a francia biztosra vonatkozik. Pierre Moscovici, a franciák jelöltje, a volt gazdasági miniszter nem kommentálta az Élysée-palotában elhangzottakat. Mindenesetre most 9 női jelöltnél tartunk, Juncker 10-zel már megelégedne.
A jelöltekre szeptember második felében meghallgatások várnak az Európai Parlamentben. A plenáris ülés októberben szavaz a bizottságról, amely így november elsejével léphet hivatalba.
De mi juthat nekünk? A híreket olvasva Navracsics Tibor már minden volt, csak épp akasztott ember nem. Volt, aki vámügyi biztosi posztról hallott, volt, aki biztos forrásból értesült, hogy Juncker a nemzetközi fejlesztési portfóliót ajánlotta fel, és állítólag a kereskedelmi biztosi pozíció is szóba került már. Navracsics maga a hírek szerint bővítési ügyekkel foglalkozna. Ám a kérdés az, hogy ki Navracsics Tibor Európa szemében. Csupán annak a brüsszeli folyosókon páriának számító kormányfőnek, Orbán Viktornak a küldötte, aki a végsőkig keresztbe feküdt Junckernek? Vagy többet látnak benne? Például egy erős politikust, akit Brüsszelbe küldtek, hogy ne otthon legyen? Egy mindig óvatosan lavírozót a kormányzati fősodorban, olyat, aki akár többre, netán utódszerepre is alkalmas? Navracsics Tibornak, akármilyen pozíciót is kap a bizottságban, a munkája lesz ellentmondani a miniszterelnöknek. Ha pedig sokat gyakorolja a szembenállást, még a végén valóban a ring másik sarkában találja magát. Mert nem csak miniszterelnökökből lehet uniós biztos, ahogy az most Észtország, Lettország, Szlovénia és Finnország esetében történik, a logika szerint ez valószínűleg visszafelé is lehetséges.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
