Bécsi virsli a csepeli közértből. Micsoda multikulti. Mindegy, szeretjük, én is, meg a mama is, és persze Balázska is, jó gyerek. Jó így együtt enni, jobban esik a falat. De mit fészkelődik ez a gyerek?
– Mi van kisfiam, felhúzott a virsli? Anyád majd lecsillapít valami habos desszerttel.
– Túró Rudi, mandarin. Melyik tetszik?
– Anyuka nekem már nincs időm, rohanok.
– Mégis hova sietsz édes fiam, szerda este? Tanulni?
– Valami olyasmi. Dolgom van. De nem maradok ki sokáig.
– Dolgod? Neked dolgod szerdán? Az ki van zárva, kisfiam. Épp a desszert előtt kellett elkezdened kamaszodni?
– Ityuékkal találkozom 7-kor a Clarkon.
– Engem nem érdekel az Ityu, 16 évesen, ráadásul iskolaidőben, nincs éjszakázás. Főleg, nem hétköznap. Mégis miféle buli van egyáltalán szerdán, megőrültetek?
– Buli? Jézusom, apa, hát nem tudod? Tüntetnünk! Hidat foglalunk! Forradalmat csinálunk!
– Micsoda? Tüntetni? Te? Tudod te hány éves vagy? És mi ellen? Vagy mellett? És egyáltalán?
– 16 vagyok, szerencsére! Így még le sem ültethetnek. Harcolok a jogaimért.
– Igen? Hát az én fiam nem fog a hatósággal szórakozni. Mégis, hogy képzeled ezt? Honnan tudsz te bármit is?
– Apa, értsd meg! Ha jogom nem sok, jövőm akkor is van. Az kell éppenséggel most mindenkinek. És én fényesnek képzelem, tudd meg. De nekem itt lopják az álmaimat.
– Keményen tanulsz, orvos leszel. Ez nem álom, hanem feladat.
– Méregdrága feladat. Néhánynak a Fazekasból vagy a Radnótiból lehet, hogy ingyen lesz, de nekünk épp 15 millióba kerül! Van nekünk annyink?
– Elment az eszed? Még a tizede sincs. Csak a hitel. Akkor jogász leszel. Értelmiségi, és kész.
– Jézusom, apa, ti nem olvastok híreket? Jogász sem lehetek. Nincs már olyan, hogy ingyen. Fizetni kell! Vagy elmenni.
– Elmenni? Mégis hová? Hát elhagynál minket? Nem gondolsz anyádra?
– Szerinted én nem akarok utazni? Világot látni? Tudni, hogy elismernek? Tudni, hogy tudok olyat, amiért külföldön is fizetnek? Mire való az unió, ha nem erre? De nem feltétlen mennék én. Nem muszájból. Jó itthon nekem a Semmelweisen. Magyar orvos, gyógyítson csak magyar beteget. Nincs ezzel baj. Ha boldogulna egy kezdő orvos, ugyan miért szedelőzködne? Eddig se tette. Ha aláírjuk a hallgatói szerződést, ugyan miért kellene rendezni az orvosbéreket?
– Majd akkor írsz bármit alá, ha én azt mondom. Mi azt majd jobban tudjuk. Fiam, te láthatatlan vagy ezeknek, 16 éves. Gimnazista kis fiú, nagy álmokkal. Nagy mellénnyel, na, meg hévvel. Csak ne a rendőrségi jelentésekből szerezz nevet!
– Sok nagy álomból lesz a nagy felfordulás. Elindult a lánc a Facebookon, még a Rákócziból is jönnek. Látod, az ellenség is ugyanazt akarja. Hát nem szép ez?
– Édes fiam, ebben az országban senki nem akarja ugyanazt.
– Apa itt engem hülyének néznek. Én nem fogom a szüleimet szipolyozni.
– Ez igazán nagyon kedves tőled. Köszönjük előre is anyáddal. De a továbbtanulásod a legfontosabb.
– Akkor tehát mehetek?
– Tanulni?
– Tüntetni.
– Tízre itthon vagy. Tüzet ne lássak.
– Te, anya! Hogy hasonlít ez a gyerek ránk. Bennünk is megvolt valaha ez a tűz. De nem mentünk vele semmire. Te, anya, nem ilyenkor lehet büszke egy apa?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!