Máshogy Fáj: Kedves Attila és Gordon!

Hát, most megkaptam. Hogy őszinte legyek – és miért ne lehetnénk őszinték egymás között, mi a haladásban hívő, baloldali érzelmű magyar emberek – én nem pont erre számítottam. Olyan ez, mint amikor háztartási gépet kap karácsonyra a magamfajta. Szükségem van rá, persze, mégsem tetszik igazán. Nem ér fel a pillanat fontosságához. Azért elfogadom, jó képet is vágok hozzá, mi mást tehetnék. Végül is tanultam, gazdagodtam már új kifejezésekkel például, mint a koordinált indulás. Győzködöm magam, hogy jó lesz ez, hogy örülni kell ennek a koordináltságnak, vagy minek. Látják, én nagyon igyekszem, így most ebben a bonyolult számmisztikából felépített, körmönfont időhúzásra apelláló félmegoldásban fogok hinni. De tudják, én rendes állampolgár vagyok, semmi különös, csak egy a sok millióból, olyan kérem, akinek álmai vannak, nézzék ezt el nekem. Mert az álmok terhesek, felelősek vagyunk értük. Önöknek is volt egy ilyen álmuk, nemrég még egészen hasonlatosnak mutatkozott az enyémmel. Egy élhető, haladó szellemű, ki sem merem már mondani lassan, nyugatos és polgári, amolyan normális Magyarország. Amelyik jobban hasonlít Ausztriához, mint Azerbajdzsánhoz. Ahonnan nem elmenni kell, hanem hazajönni. Ahol van miért dolgozni, ahol érdemes tanulni. Azt szeretném kérni, tisztelettel, hogy akkor most tessék végre egy kicsit velem is foglalkozni. Ezzel az álommal törődni, mert mintha erre nem jutott volna idejük az elmúlt hónapokban. De ugye, most, hogy megállapodtak, fordítanak majd erre is némi energiát? Most, hogy már nem vesz el időt a sok tárgyalás, üzengetés, taktikázás és számolgatás, lehet dolgozni a megvalósításon. Vagy legalább tervezni, gondolkodni, ötletelni. Aztán kérem, írják meg, vagy csak mondják el mihamarabb, mire jutottak az én kis álmom dolgában. Hogy könnyebb legyen hinni, azért. Nagyon izgatottan várom.

Addig is maradok tisztelettel:

A magyar választó

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!