A strasbourgi magyarok spontán kitörő örömmel ünneplik a magyar miniszterelnököt, kinek saját bevallása szerint jól esik a biztatás, ebben az izzasztó és elhúzódó küzdelemben, amit az Európai Unióval vívunk.
vagy…
Nagy a sürgésforgás, pedig vége a síszezonnak, buszt rég látott már a Novotel parkolója. Gyülekeznek a kiválasztottak. Rövid látogatás lesz, viszont annál fontosabb a küldetés. Az eredmény sem maradhat el. Egy nagy mosoly. Kis jóleső kedvesség. Tőle. Maga Kubatov Gábor pipálja a neveket, a hiányzó adatokat akkurátusan tölti, gondol a jövőre. Úti csomag javallott, hiszen a busz utasainak sietős, megállni nem igen fog, hiszen oda kell érni a tapsra. Már az ötös kilométerkőnél erős zizegés zavarja a Lánchíd Rádió adását, intenzív szalámiszag tereli a gondolatokat a zsömlére a hajnali hírekről. A schengeni törvényeket tökéletesen kihasználva robog a busz a cél felé. Azért van ennek az egésznek előnye is, na. A fáradt le-lebukó fejeket csak az izgalom tartja ébren, pár óra és megcselekedhetik, amit megköveteltek. Kicsiny francia város ez a Strasbourg, mondén csodák évszázados gyönyörűsége lüktet a történelmi erekben – most is, mint oly sokszor nagy tettek színtere. Az Európai Parlamentet egy angol börtönmérnök tervezte, de nem csak ezért nehéz bejutni. A kis csoport álmatagon kászálódik a buszról, a Nyugat szeretete még most is csodás emlékként hat a lelkekben. Mégiscsak Franciaországban vagyunk. Az intézményi átvizsgálás gyötrelme ugyan hamar feledteti a régi kedves érzést, már erősödik is a mostanság divatos európai ellenszenv. Detektorkapu, átvilágítás, matatás, vetkőzés. Csak a nyűg. A macera. A személyik gondos ellenőrzése az előre leadott nevek alapján csak tetézi ezt, így a biztonsági kamerába villantott mosolyok sem lehetnek egészen őszinték. Fél óra és immár képviselői látogatócsoporttá avanzsált menet, adataikkal galléron felmatricázva veszi útját az amúgy zárt folyósok felé. Plenáris héten szigorúan tilos a mászkálás, de ők ugye kiválasztottak, diplomáciai szaknyelven: külön meghívottak. Feladatuk nem kicsi. A vita húzódni látszik, erről tudósítanak a folyosókon látható képernyők, szemlátomást még nagy a lendület odabent. Addig a Flowers bárban hűsölnek, a helyi specialitást, egy Croque Madame-ot majszolva, egy pohár helyi sört kanyarintva mellé. A kísérő asszisztensek egy bemelegítő taps erejéig Pelczné Gáll Ildikót kísérik a falatozók elé. Élete legnagyobb sikerén van túl, a Tavares-jelentés napján szavazta meg képviselői indítványát az Európai Parlament, az árvízkárosultaknak járó azonnali külön támogatásról. Hát igen, ökölbe szorított kézbe is lehet pénzt tuszkolni. Vastapsra nincs idő, azt a kevéske energiát, amúgy is tartalékolni kell. Rá. Egy „gyorsan, gyorsan, tessék jönni”-vel ugrasztják fel a népet a meleg szendvics és Pelczné Gáll Ildikó mellől, és rohamléptekben kísérik a megjelölt kordon elé. Elcsigázottan, remegve az izgalomtól, izzadó ujjukat precízen a fényképező gombjára tapasztva szuggerálják az ajtót. Amely mindjárt kinyílik és kilép. Kinyílt. Kilépett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!