Küzdeni a nagy vágyakkal vagy megszokni az elérhetőt? Egy új keletű, már-már tudományos egyenlet szerint a valóság és az elvárások különbsége maga a boldogság.

Ha az elvárásaid kisebbek, mint a realitás, boldog leszel. Ha viszont nagyobbak, mint az elérhető, boldogtalanságra ítéltettél. Állítólag az én generációm, az a bizonyos Y, akik 1970 és 1990 között születtünk, többre vágyunk, mint amit elbírunk. Boldogtalanságra lennék kárhoztatva? Még viccnek is rossz.

Szüleink, akik a ’60-as évek ingoványában cseperedtek, nem így gondolkodtak. A körülmények felülírták a személyes sorsot. Őket nem tanították meg nagyot álmodni. Emlékszünk a Csinibaba című filmre: „Mit szeretnél, kisfiam? Banánt, anyuka.” Aztán mégis kidőlt a tejcsarnok fala. A leleményes nem maradt szomjas. Ahogy 25 éve mondták: „Az ott az USA, Amerika itt van.” A rendszerváltás után, egy gyönge, szerény demokrácia virágba borította a soha fel nem szántott, be nem vetett földet, az emberi képzeletet. A sikerre váltott ötletek önbizalmat, biztonságot adtak a nagyban gondolkodóknak.

Sokunk ezt a mentalitást kapta örökül, így született meg ez a mindenre képes Y generáció. Ha szüleinknek sikerült, akkor nekünk, kik tanultunk, világot láttunk, miért ne sikerülne még jobban? Mi már házon belül kaptuk a szellemi muníciót, mi több, az útmutatást. Önállóságra és szabad véleménynyilvánításra neveltek, miközben egy percre sem szabadott elfelejteni, hogy különlegesek vagyunk. Ez az immár lelki becsípődés járt minden arcsimítás mellé. A technológia meg velünk cseperedett, új terepen kezdhettük meg a vágyott önállóságot. A közösségi média, az internet új játszóteret teremtett az immár felnőtt embereknek. Ám a játékot és a szabadidőt elkezdtük komolyan venni. Munkahely és pszichológus egy helyre tömörült. Szebbé, jobbá, okosabbá váltunk. Egymás közt biztosan.

És most itt állunk, a hatalmas tehetségünkkel, tehetetlenül. Vágyunk a nagyra, elhisszük, hogy a mi képességünk maga a beváltásra váró lehetőség. Csak az utat nem mindig találjuk, és érezzük a belülről feszítő elégedetlenséget, örök nyughatatlanságot. Az akarás magával hozza a boldogtalanságot is? Erre a feszítésre itt ma, Magyarországon nincs gyógyír. Nincs piaca a nagy vágyaknak. És Amerika is már régen hazaköltözött. Megnézhetnénk talán az igazit. Ha meg ott sem sikerül a nagy beteljesülés, jöjjünk haza gyorsan. Együnk banánt…

Címkék: kommentár, Vasárnapi Hírek

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!