Az egyenjogúságnak két oldala van. Az egyiken a nők, a másikon a férfiak állnak. Ez olyan dolog, ami csak fejben stimmel. A gyakorlatban sehogy sem, csak vessünk egy pillantást a magyar parlamentre.
A nők a választási törvény változásának legnagyobb vesztesei lehetnek: mivel 2014-től csökken a parlamenti helyek száma, az Országgyűlésből női politikusok szorulhatnak ki elsősorban. Ez a vádja a nők jogait védő három legnagyobb ernyőszervezetnek. Kutatók szerint a nők akkor lehetnek érdemi hatással a törvényhozásra, ha az arányuk eléri a 40 százalékot. Ez a kritikus tömeg. Nálunk ez 9,1 százalék. A magyar társadalom 52 százalékát kitevő nők képviselete egy 91 százalékos férfitöbbségű parlamentre van bízva. Ebben a tekintetben gyakorlatilag utolsók vagyunk Európában. Sőt ha az egész világot nézzük, az Interparlamentáris Unió (IPU) adatai szerint Kiribati és Brazília ugyan mögöttünk kullog, de például Egyenlítői-Guinea és Bahrain is megelőz. Bahrain. Onnan már Szaúd-Arábia sincs messze, ahol legutóbb a Nők a társadalomban című nemzetközi konferenciáról csak a nők hiányoztak.
De hát nekünk nem kell csadorban, szigorúan az urunk mögött koslatnunk, lehet jogosítványunk és szavazhatunk, sőt még ránk is a szavazhatnak. Tehát úgy tűnik, minden rendben van. De nincs. Ördögi körben futkosunk, hiszen ha egy adott választókerületben egy férfi és egy nő a jelölt, nagy valószínűséggel a férfi nyer mifelénk, mert a nők is rá szavaznak. Így marad az öltönynadrágba bujtatott tesztoszteron- túltengésből fakadó folytonos harci készültség, ez az eszement kardozás. Pedig a nők minden kutatás – és tapasztalat – szerint békekeresőbbek, konstruktívabbak, higgadtabbak. Hát nem erre lenne éppen szükség? Hogy okos nőket ültetnénk az őrjöngő férfiak közé? Egy férfi ugyanis megváltozik nőtársaságban. Adhatnánk így egy esélyt nekik az átalakulásra.
2014-ben már csak 199 képviselő kerülhet be az Országgyűlésbe: sok férfinak is el kell köszönnie a parlamenti politikától. Nagy kérdés, hogy a pártok ezt hogyan kívánják kezelni. Attól tartok, sehogy sem. Pedig példa lehet Franciaország, ahol 50 százalékos kvótát vezetnek be, vagyis a jelöltek felének nőnek kell lennie. Mindenesetre azon is elgondolkodhatnának a pártvezető urak, kiknek a szavazatai is dönthetnek a 2014-es választáskor. Olvastam elemzéseket, miszerint Barack Obamát a nők segítették ismét győzelemre. Itt is akad, akire ráférne a segítség.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!