Ha nem tudod, ki a vesztes az asztalnál, te vagy az. Ravasz pókermondás, nemzetgazdasági miniszternek való. Olyannak, akivel megint szembefurdaltak a számok.
A World Economic Forum elemzése szerint a a mélybe zuhant Magyarország versenyképessége, egy év alatt 12 helyet estünk, a 48. helyről a 60-ra. De Ruandát legalább három hellyel megelőztük. Kudarc? Ugyan már! Siker ez, akárki meglátja. A hivatalos magyarázat szerint megmondták előre, hogy az államháztartás tatarozása a versenyképességet fogja csorbítani, és tessék. Az adatok tehát valójában a tatarozás sikeréről tudósítanak. Akkor most, hogy az államháztartás rendben van, nyilván a növekedés is beindult. Csakhogy megjelent közben egy másik előrejelzés, az Eurostaté, amely szerint növekedés ügyében Magyarország a tök utolsó a régióban. Ahogy a kormányszóvivő mondaná: unortodox növekedés van. Mínuszos. Jött a lehangoló számsor és a magyarázat is rögvest: a kormány a keddi adatok lényegét abban látja, hogy „az EU27 és az eurózóna is jelentősen veszített lendületéből”, ezért fontos „a kiszámítható gazdaságpolitika”. Igaz, ami igaz, ez az utolsó hely egy ideje kiszámítható volt.
Még meg sem száradt a tinta a minisztériumi közleményen, hát nem beesik egy újabb statisztika: a mi visszaesésünk 1,3, az unióé csak 0,2 százalékos. Új tények, új magyarázatra szorulnak, a tárca sietve közölte, hogy „jövő évtől folyamatos javulásra lehet számítani a növekedés tekintetében”. De Matolcsynak valahogy szerencséje sincsen. Alighogy belefogott a magyarázkodásba, közli az Európai Bizottság, hogy mivel a tőkebeáramlás történelmi mélyponton van, a belső fogyasztás leállt, ráadásul elveszett a befektetői bizalom is, ebből 2013-ra sem lesz a kormányprognózis szerinti növekedés. Nos, erre a legutóbbi közlésre még nem érkezett válasz Matolcsytól, be kell hát érnünk heti szokásos könyvrecenziójának egy értékes gondolatával: „az ember akkor lesz boldog, ha sikeresnek látja az életét, és csak abban lehet jó, amit szeret”. Akárhogy nézem, ezek ezek szerint Matolcsy nem szereti a munkáját. Ilyenkor kell új állás után nézni.
Ez a békétlen hőbörgés nem hozzám illik. Ha már listázgatunk, nézzünk olyan versenyt, amiben toronymagasan vertük a kedves szomszédokat, sőt magát az EU-t is. Van ám ilyen. Az Eurostat adatai szerint például nálunk lehet a legolcsóbban berúgni. Ne álljunk meg, van itt még aranyérem. Mert vezetünk, az apolitikus nemzetek versenyében is, az Eurobarometer jelentése szerint. Tisztul a kép: olcsó fröccsöt és házilag főzött pálinkát szürcsölve szarunk a politikára. Ez a mi sikerünk, és – miként azt Matolcsytól tudjuk – közel már a boldogság.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
