Jól rajtoltam a szülőszobán. Nem voltam kivételes, ám hátrányos helyzetű sem. Erős középmezőny, egy erős középső gyereknek. Ami jár, az jár. Azaz csak járt. Akkor, a ’80-as évek végén, Magyarország a 24. volt azon az ötvenes listán, ami azt vizsgálta, hová a legjobb születni, hol éri meg felnőni. A középmezőnyből indultam hát nagy reményekkel a rendszerváltozás előtt. Akkoriban Amerika hivatalosan is az ígéret földje volt, a világ legjobb helye egy születendő számára.
Nekem meg is felelt ez a közepes, nem is rágódtam rajta majd 25 évig. Most viszont felnőttem, itt vagyok – nézzük, egybeforrt-e a sorsom a negyed évszázada rám osztott hivatalos életeséllyel?! Kiderült: huszonöt éve zuhanunk! Úgy tűnik, a 20 év demokrácia csak rontott az esélyeinken. Csak remélni tudom, nem velem van a baj. Most már Ciprusé a 24. hely. A miénk pedig a 46. Venezuela és Kína között bánatosan kullogva. Én abban a tudatban nevelkedtem, hogy 24. vagyok. Eszerint éltem. És most tessék! Alig férek be az első 50-be. Pedig szerencsésnek születtem, azt hittem, majd az én gyerekem is ilyen szerencsés lesz, ha megszületik, de lehet, ő majd ezt az 50-et is csak kívülről nézi. Micsoda hendikep.
Az Economist Intelligence Unit szerint az elkövetkező évek során olyan feltételeket tud csak teremteni Magyarország a megszületendők számára, a biztonság az egészség és a sikeres életvitel szempontjából, mint Peru, Thaiföld vagy Algéria. Az életminőség-index meghatározásánál összehasonlították még a szubjektív elégedettségről készített tanulmányok eredményeit (mennyire mondják magukat boldognak az emberek) a különböző országokban tapasztalható életszínvonal objektív meghatározóival, úgymint gazdaság, politikai helyzet és tehetősség. Ha így nézzük, érthető feldobott kőként zuhanó sanszunk. Magyarnál pesszimistább nép, aligha akad a földön. Jobban járnánk, ha meg sem kérdeznének minket, legalább nem rontanánk a helyzetünkön. Inkább csak mérjenek! No, de nem csak ez számít. A bűnözés, a közintézményekbe vetett bizalom és a családi élet egészsége szintén kulcsfontosságú értékmérő ezen a listán. Mindezek alapján Svájc az új Amerika. Aki jót akar, az mostantól Svájcba születik. Ezt értem. De az vajon mivel magyarázható, hogy az első 25 helyezett között 12 ország tőlünk nagyjából karnyújtásnyira, de maximum kétezer kilométer távolságra fekszik Európában? Ez is ilyen magyar dolog lenne? Nem értjük, de elfogadjuk, mert ez van?
Most már csak egy dolog marad nekünk vigasztalásul: a magyaros káröröm. Warren Buffett a világ talán legjelentősebb, egyben egyik leggazdagabb üzletembere például azt mondta például, hogy szinte minden jó dolog, ami megtörtént vele az életben, visszavezethető ahhoz a tényhez, hogy a megfelelő időben (1930-ban), és a megfelelő országban – vagyis az Egyesült Államokban – született. Amerika viszont már csak a 16. a „hová érdemes születni” listán. Most nem lennék Buffett helyében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!