Mától tanítok. Órát adok-veszek. Mint egy bukott zongorista. PhD-hallgatóként enyém a feladat, immár engedéllyel partizánkodhatok a másik oldalon. Tele önbizalommal nyomom le a kilincset, és lépek be abba a tanterembe, ahol tegnap mint a doktori iskola hallgatója jegyzeteltem ismeretlen gondolatokat.
Biztos lépekkel indulok a katedra felé. Várom a csöndet, ami nem akar megérkezni. Rendezgetem a papírokat az asztalon, míg beindul a kivetítő lusta hangja, világít a vásznon az óra és az én nevem. Vele együtt beáll a várva várt csend. Szemben állunk. Nézzük egymást. Tanár és diákok. Egyszer csak egy izgága, vörös fejű fiúból kitör mindannyiuk közös értetlensége: Te vagy a tanár?
Hát én, bólintok szelíden, és mit lehetne még erről mondani. Tényleg, mitől vagyok én tanár? Mert megbíztak, hogy tanítsak? Ettől még senki nem vált azzá. Hány anekdota kering az egyetemeken azokról a meglett professzorokról, akik nem mernek hátat fordítani a hallgatóknak, mert tudják, mire visszanéznek, egyedül állnak majd a teremben. A tanár az, akit a hallgatósága tart tanárnak. Azok, akiknek a szemén látszik, hogy élvezik, amit hallanak.
A világon mindenütt megvan ennek a mérhető rendszere, nincs modern egyetem, ahol nem a diákok osztályoznák az oktatókat, akiket ez alapján szerződtet az egyetem. Tűnődöm. Én vajon hányast kapok? Tudok olyat mondani, amitől ezekben a csúfondáros tekintetekben némi izgalom vegyül? Igen, azt hiszem, tudok.
Elnézően figyelem az őszinteség fentebb említett, mintegy 20 éves szobrát. Méreget. Kocsmákban látott félvigyor rendeződik a szája szegletében. Mindjárt hátraszól egy korsó sörért. Tetszik neki, amit lát. Egy fiatal nőt. Na, nem a tanárát. Benne összeegyeztethetetlenek ezek a szerepek.
Pedig hol vagyunk már attól, amikor a múlt század elején Kmety Károly, a jogtudományok rendes tanára, országgyűlési képviselő egy felszólalásában kifejtette, hogy nem liberalizmusnak, hanem vandalizmusnak tartja, hogy nők doktori tanulmányokat folytatnak, illetve megosztotta az izgatott hallgatósággal abbéli aggályát, hogy egy új nőtípus van születőben, a „művelt nőszörnyeteg”.
A címre vállalkozó nőknek magától a minisztertől kellett engedélyt kérniük tanulmányaikhoz.
Most magunktól kell kérni. Erőt és kitartást egy ilyen feladathoz, hogy megértessük ezzel a nyers ifjúsággal, rendben van, amit lát. Fiatal nőt a katedrán.
Tetszik neki, amit lát. Egy fiatal nőt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
