Olyan tízéves lehetett, amikor felbukkant. Hatalmas teste lomhán kúszott végig a Fő utca betonján, igaz, kerekek hajtották, mégis mindennél lustábbnak tetszett. Hatalmas szájába még tűzlétráról sem lehetett volna belesni, kékes bőre világított a napfényben, óriási volt, egy előkelő idegen egy idegen országban. Előtte legördült még a vasfüggöny is, nem állíthatta meg még a politika sem. Vendégségbe érkezett. Megmutatni, hogy létezik.
Évi még sosem látott hasonlót. Más sem. A bálna igazi rajongója lett. Vonatra szállt és buszra ült, városról városra követte a kék óriást. Egy nyár alatt végiggördültek majd az egész országon. Megmutatta magát falunak és városnak, hol főtereken díszelget, hol réteken napozott. Szerette volna megkérdezni, mi végre látogatott el hozzánk az északi vendég, minek, kinek köszönheti egynyári barátját. Válaszok sosem érkeztek. A kocsit, amelyen őfelsége nyugodott, egy némának tetsző jól megtermett bajszos irányította, sosem hagyta el kedvence ketrecét, csendben a vezető ülésen várta meg, amíg elül a káosz a bálna körül, majd tovább hajtott. Egyszer az ablakra kapaszkodó apró kézbe nem tette bele a szokásos cetlit a másnapi állomásról. Üres tekintettel rázta a fejét, jelezve, hogy a turnénak vége. Évi nehezen búcsúzott. Mikor láthatja újra? Talán soha. Talán soha nem jut el oda, ahol a bálna nem idegen, hanem otthon van. Még nem járt külföldön. Mikor nézte a tovakúszó testet, tudta, hogy a bálna valami jobbnak, valami izgalmasabbnak volt a hírnöke.
Évi még sosem látott hasonlót. Más sem. A bálna igazi rajongója lett. Vonatra szállt és buszra ült, városról városra követte a kék óriást. Egy nyár alatt végiggördültek majd az egész országon. Megmutatta magát falunak és városnak, hol főtereken díszelget, hol réteken napozott. Szerette volna megkérdezni, mi végre látogatott el hozzánk az északi vendég, minek, kinek köszönheti egynyári barátját. Válaszok sosem érkeztek. A kocsit, amelyen őfelsége nyugodott, egy némának tetsző jól megtermett bajszos irányította, sosem hagyta el kedvence ketrecét, csendben a vezető ülésen várta meg, amíg elül a káosz a bálna körül, majd tovább hajtott. Egyszer az ablakra kapaszkodó apró kézbe nem tette bele a szokásos cetlit a másnapi állomásról. Üres tekintettel rázta a fejét, jelezve, hogy a turnénak vége. Évi nehezen búcsúzott. Mikor láthatja újra? Talán soha. Talán soha nem jut el oda, ahol a bálna nem idegen, hanem otthon van. Még nem járt külföldön. Mikor nézte a tovakúszó testet, tudta, hogy a bálna valami jobbnak, valami izgalmasabbnak volt a hírnöke.
Hosszú évek múlva tudta meg, hogy miért töltötte nálunk azt a feledhetetlen nyarat a különös vendég. A NATO tesztelte a keleti blokk lepukkant útjait. A Bálna gyomrában épp annyi súly volt, amennyit egy rakéta nyomott, a több tonnát csak egy többtonnás test takarhatta. Kíváncsiak voltak, kibírja-e a Kelet a Nyugat nyomását. A hermetikus határokon akkor csak egy műanyag óriásbálna juthatott keresztül. Reggel, amikor a hatodikról kinéztem az udvarra, egy platós kamion állt a belvárosi bérházunk udvarán. Fehér, neonnal kivilágított csuklós testén, hatalmas kék felirat kiáltotta világgá: PAKS. Íme, egy újabb lomha országjáró, misztikum és izgalom nélkül, tesztelve minket. Hogy bírjuk- e.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
