Máshogy Fáj: Törvényi törődés

A lelkemet akarták, abban biztos vagyok. Az új Polgári törvénykönyv, ez a kegyetlen és alattomos jogszabály őrködik immár a család szentsége felett. Imígyen például: „A család intézménye hazánkban az általa megtestesített morális értékek miatt elsődlegességet élvez, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani annak erkölcsi és jogi megbecsülésére. A kitagadási okok bővítése és szigorítása szerteágazó jogrendszerünkben egyik fontos eszköze a család méltóságának megóvására.”

Ezek szerint tehát az örökségből kitagadható az, aki „az örökhagyót szükséghelyzetben segítség nélkül hagyta”. Sajátos jogi formula, amolyan hungarikum. Hiszen a „szükséghelyzet” leíró fogalma („másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély”) nehezen értelmezhető kitagadásra. A büntető igazságszolgáltatás meghosszabbított karján a mutatóujj szigorúan bök a szüleivel nem törődő, hanyag gyerekre. Persze, értem én a miértet. Sok a mihaszna. Van, aki csak évente egyszer telefonál Sydneyből, és van, aki egyszer sem. Van, aki házhoz küldi a képzett ápolót, de sosem fogja meg a beteg kezet. És van, aki bosszút áll a saját fájdalmán. Mit érdemel az ilyen? Nem tudom. Én nem ítélkezem. Ez családi ügy.

De most a jog családtaggá vált. És én ebből tagadtam ki magam. Önkényesen, csakúgy, ahogy definíciót, törvényt, szabályt gyártanak itt mindenről. Megmondják nekem, mi a magyar, mi a család, mi a párkapcsolat. De még ez sem elég. Mélyebbre kell ásni, gondolják ők, úgy lélektájt megfogni a népet, mert a magyar ember azért szereti a tekintélyt, hogy legyen, aki gondolkodik helyette. Ilyenek lennénk? Vagy ők, vagy én ismerem félre magunkat.

Mert ha még azt is előírják nekünk, mit jelent a családon belüli szeretet, szerencsétlen világ köszönt ránk. A törődésnek nem a törvénykönyvben kell utána olvasni. Hogy miként kell szeretni, az nem a jogra tartozik. Ha a keresztényi értékrend koalícióba foglaltatott a kormányzásban, majd a bibliai tanításból lesz rendelet? De Izsák sem a törvényhez fordult tépelődésében. Tudta ő, hogy a kéz Ézsaué, a hang Jákobé. Most meg egy tál lencséért adjuk a lelkünket?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!