Fehér ing, sötét alsó, izzó szemek. Ünnepnap volt tegnap, sőt világnap! Szeptember 15-e a demokrácia világnapja. Szinte mindennapra jut egy, ma az ózoné van például, ha jobban belegondolunk a környezet védelmével függ össze mindkettő. Az én környezetemben most mintha a demokráciára lenne inkább szükség. Kell az is a friss levegőhöz, feltétele az egészségnek, töpörödése súlyosan szennyező.
A demokrácia persze olyan fogalom, aminek mindenütt más az értelme. Ebben legalább egyetérthetünk. Lám, a gyakorlat sem mutat mást. A jeles ünnepnapon, az Európai Parlament kérdést intézett polgáraihoz a Facebookon. Igen, így beszélgetnek már Brüsszelben. Szóval, megkérdezte a több százezer egybegyűltet, hogy mégis mivel lehetne növelni a társadalmi részvételt az európai intézményekben. Ünnepnap ide vagy oda, én becsülettel végigolvastam a több mint 600 hozzászólást. A kérdésre a válasz ezek alapján egyértelmű: semmivel. Mivel – így a hozzászólók – társadalmi részvétel nincs, növelni sem lehet. A románok őrjöngve hisztériáztak: hogy de kérem, meg egyáltalán, demokrácia a Băsescu–Ponta öldöklés közepette? Lehetetlen! A görögök rimánkodtak, hogy nézzük már meg, mégis mi lett a demokrácia szülőházából. Kiszolgáltatott EU-bérenc, ahogy ők látják magukat. A katalánok vadul szidták a spanyolokat és persze az uniót: méghogy a népé hatalom? Hagyjuk már! Egy cseh ennyit fűzött hozzá: a társadalmi részvétel átmenetileg államilag betiltva. Egy magyar honfitársunk egyszerűen csak Charles Gatit idézte, aki szerint pont annyi a különbség a – fogalmazzunk visszafogottan – cseszés és a kicseszés között, mint a demokrácia és az orbáni demokrácia között.
Jó kis ünneplés, mondhatom. Úgy látszik, nekünk így megy: dühösen, lázadva, kiábrándulva, elkeseredve. Bár ha tudományosan akarnám megközelíteni ezt a virtuális tüntetést, mondhatnám: a részvevők kendőzetlen őszinteséggel nyilatkoztak a demokrácia 21. századi problémáiról, és számos dilemmát fogalmaztak meg, amelyek egybehangzó véleményük szerint további vitákat igényelnek. De hát nem éppen erről szól – többek közt – a demokrácia? A nyilvánosság előtt zajló vitáról? A vita pedig, mint látjuk, virágzik… Akkor a demokrácia is a közelben lehet. Amíg ide nem ér, gondoljunk Churchill szavaira szeretettel: a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!