A futball durva játék, nem azért, mert rugdosnak, és az fáj, hanem mert a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát. Ha hiszünk Esterházy Péternek – és kinek hihetünk ma már, ha nem neki –, akkor a miniszterelnöknek megint csak nem volt igaza. Sőt. Orbitális bakot lőtt. Védekezni, meg amúgy sem szokott.
Csütörtökön a bíró remegő kézzel vizsgálgatta Lisszabonban a fű minőségét, gondosan talajmintát vétetett a gyepből, hosszan böngészte az időjárás-jelentést, míg konstatálta, hogy esik. Szakad. A mi miniszterelnökünk fedett lelátó alól nézte, ahogy a bírók próbafutásuk közepette percek alatt ronggyá áznak. A sokat látott ráncok befutották a homlokát, a levegőbe felrúgott, majd visszaeső labda egy méterre sem pattant fel a fűről. Micsoda pech. A meccset lefújták. A Videoton az öltözőben maradt. Igaz, örüljünk, hogy a Sporting is. Pénteken újra kiszaladtak nagy vidáman, játszani egy jót, miniszterelnöki elégedettségre. Az, hogy egy tökmindegy meccsről beszélünk, ne is forszírozzuk! Kikaptunk egy vicces góllal, teljes érdektelenségtől övezve. Kirúgtak Európa élvonalából.
Igaz, csak az Európai Ligából. Nem az Európai Unióból. Olyan könnyű mostanság ezt összekeverni. Európai ez is, az is. Meg hát annyira erőltetik nálunk ezt a focit, az uniós ügyeket meg nem annyira. Olyannyira sem, hogy ha maga Európa pénztárnoka, a kassza őrzője látogat el mihozzánk, az sem lehet érdekesebb, mint egy szürke felhő a lisszaboni stadion felett. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke eljött hozzánk előadni. És csak úgy szakmaian társalogni a jövőről. Lenne miről beszélni vele, hiszen épp Draghi cége lenne az, amelyhez egy éve nem sikerült benyújtani a magyar kölcsönkérelmét. Micsoda szerencse, hogy Simor András jegybankelnök nem vezérszurkoló, így volt kivel megejteni ezt az Európában megszokott, igen fontos kört. Biztos említették Draghinak, hogy a miniszterelnök azért nem lehet itt, mert Lisszabonban esik. De Draghi is déli ember, tudja milyen egy zápor. Látott ő már vihart, égzengést bőven.
Biztos remekül elbeszélgettek Simorral, úgyis teszik ezt időről időre, a bank kormányzó tanácsának ülésén. Akivel lenne valóban szót váltani, talán kicsit vitázni is, az illetékes, na, ő kint ragadt a meccsen. Pedig nem lett volna ördögtől való gondolat véleményt váltani az IMF-hitel ügyében, talán a kapuőrző tudja, mennyi is a kapupénz. Akár még alkudozni is lehetett volna. Ki sem merem mondani: tárgyalni, tanácsot kérni. Bár attól tartok, ha megtörténik a csoda, és nyer a Videoton a szikrázó napsütésben, akkor sem lett volna hajlandó végighallgatni a miniszterelnök Mario Draghi mondanivalóját. Az EKB elnöke ugyanis a szemünkbe mondta, hogy a gazdasági sikeresség a hitelességen múlik, a hiteles monetáris politika feltétele pedig a jegybank intézményi, személyi, funkcionális és pénzügyi függetlensége. Márpedig ha ez a kulcsa a kilábalásnak, a túlélésnek, a szebb jövőnek, akkor – enyhén szólva – nagyobb bajban vagyunk, mint a Videoton Lisszabonban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!