Kétségkívül erős mezőnyben, de a kormányzati, khm, mondjuk így: csacsiságverseny győztese Orbán Viktor. Az ünnepélyes díjátadóról fájó mód hiányozni fog Matolcsy György, aki hivatali visszaélés miatt rá kirótt börtönbüntetését tölti majd. Ha netán szabadlábon lenne – amit tiszta szívből kívánunk neki –, akkor egyértelmű lesz, hogy a kormány legfontosabbnak mondott céljai közül vagy egyik, vagy másik, vagy egyik sem teljesült.
Van ugyanis ennek a kormánynak két büszkesége: a januárban hatályba lépő alaptörvény, meg az államadósság elleni harc. Per pillanat viszont e kettő kizárja egymást. Ilyen okosan sikerült kijelölni a célokat. Hiába nevezte a minap közhelygyűjteménynek az alaptörvényt a mindig bülbül szavú Kövér László, a kormány a saját maga által összehordott közhelyeknek sem képes megfelelni.
Az új alaptörvény előírja, hogy nem lehet olyan költségvetést elfogadni, amely szerint nő az állam adóssága a nemzeti össztermék arányában. Ráadásul, az átalakított Költségvetési Tanács szintén eme szakmailag megfontolt alaptörvény szerint még meg is vétózhatja a költségvetést, ha az az államadósság növekedését eredményezi. Na már most ennek a Költségvetési Tanácsnak az a Járai Zsigmond az elnöke, aki szerint jövőre jó, ha fél százalékkal nő a gazdaság. Ezzel a prognózissal nagyjából a Matolcsyn túli világ egésze egyetért. Ha így lesz, vagy – miként arra igencsak jó esély mutatkozik – még rosszabbul alakul a növekedési adat, akkor bizonyosan növekedni fog a GDP-arányos államadósság, ez közgazdasági szükségszerűség. Ha Járai ad magára, akkor meg kell vétóznia a költségvetést. Igaz, döntenie még az új alaptörvény hatályba lépése előtt kell, de adhat-e zöld utat egy magát komolyan vevő közgazdász olyan büdzsének, amely az elfogadását követő néhány nap múlva ellentétesé válik a jogszabályok legnemesebbikével? A kormány közben fehéredő ujjbeggyel ragaszkodik a költségvetés tervezetében rögzített, senki által el nem hitt 1,5 százalékos növekedési adathoz. Napok óta találgatja miden hozzáértő, vajon miért? Hát ezért. Ha beengednék a valóságot maguk közé, akkor saját alaptörvényüket sértenék meg. Minden más magyarázat a kóros valóságérzékelési zavarok világába vezetne, ott már pedig csak elmegyógyászok tudnak eligazodni.
Ettől még persze nem menne dutyiba Matolcsy, láttunk már alkotmányellenes kormánydöntést és Járai komolyságát illetően is vetődtek már fel kételyek. Csakhogy ebbe a nagy ívű közhelygyűjteménybe sikerült belefoglalni egy másik szabályt: a hivatali visszaélés bűntettét követi el az a személy, aki olyan pénzügyi megállapodást köt, amely a GDP-arányos államadósság növekedését eredményezi. Most, hogy befolyásos elemzők és sajtóorgánumok nevezik Magyarországot a válság következő áldozatának, most, hogy egy vékonyka paraszthajszál választ el csak az elkerülhetetlennek látszó bóvliba sorolástól, a Magyarországért – és persze az ide befektetett pénzükért – aggódók új IMF-megállapodást sürgetnek. Igen ám, de ez nemcsak komoly presztízsveszteség lenne a valutaalapot kiebrudaló kormány számára, hanem a rabszíjon vezetés fenyegetése a gazdasági miniszternek. Aligha lehet ugyanis olyan pénzügyi megállapodást elképzelni ebben a helyzetben, amely valamilyen módon ne hatna az államadósság növekedésére. Ha tehát mégis rákényszerülne új IMF-hitelre a kormány, Matolcsyt vihetné a függetlenségre sokat adó ügyészség, szegény, még az ügyvédjét sem vihetné magával a kihallgatásra, gondoskodott erről is a felelős kétharmad. (Bár, ha jobban belegondolunk, az esetleges IMF-segítséget a jegybank kezeli, így nem kizárt, hogy Matolcsy helyett inkább Simor bankelnöknek kellene börtönbe vonulnia, ennek magyarázatára pedig Szijjártó szóvivő már készre csiszolt szókinccsel rendelkezik.)
Akárhogy is, a mi kormányunk nem igazíthatja számait a valósághoz, mert az alkotmányellenes lenne. A mi kormányunk nem kérhet támogatást senkitől még nagy bajban sem, mert a Szájer képviselő iPadjén összehányt, minden megfontolt figyelmeztetés ellenére eszetlenül áterőszakolt alaptörvénnyel gúzsba kötötte önmagát. És ezzel kiszolgáltatottá, védtelenné tette Magyarországot.
Szavazófülkébe szorult kígyó, amint a szabadságharcosokra jellemző elszántsággal saját farkába harap – a bőrkötéses alaptörvény nyitóoldalára illő kép, talán maradt egy kis pénz Kerényi Imre tárcájában a megrendeléshez. Lehetne ezt is posztnaiv stílusban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
