Itt van előtte a történelmi lehetőség. Csak be kell mennie a szerkesztőségbe, hogy mint egyszerű és kétkezi tulajdonos végleg és visszavonhatatlanul médiatörténeti személyiséggé váljék. A lapszerkesztők izgatottan készülődnek a találkozóra, vajon mit fog mondani, milyen ajánlatot tesz nekik, s ők hogyan reagálnak rá, elfogadják vagy visszautasítják. Természetesen kemény lesz és kérlelhetetlen, egy pillanatra sem bizonytalanodik el, minden gesztusából árad, hogy semmilyen érvvel nem lehet majd meggyőzni, megbízói elégedetten konstatálhatják, hogy talpraesett ember, nem ijed meg a siserahadtól.
Erre fel beteget jelent.
Nem azért mondjuk, de annak idején mi jelentettünk beteget matekdolgozat-írás előtt, ám akkor és ott kicsit más volt a tét. Hát milyen tulajdonos, milyen ember ez? A mi tanáraink tudták legalább, hogy miféle diákok vagyunk: ki akarunk bújni a felelősség alól, nem vállaljuk a 45 percnyi harcot a matekpéldák fölött. De hogy ő jelentsen beteget? Szinte hihetetlen, hogy a Népszabadság munkatársait, hosszú évekkel a NER életbe lépése után mekkora dilettánsokkal és gyáva tárgyalópartnerekkel verte meg a jóisten. További kérdés, hogy a beteget jelentés előtt krétát evett-e a tulaj vagy a titkárnőjével pöcköltette föl a lázmérőt.
Teli van a sajtó a megalázási technikákkal, hogy kikapcsolták a munkatársak komputerét, a mobiljukat, hogy nem vihették haza a személyes holmijukat, hanem bedobozolták őket, s még az újságírók nevét is kódszámra cserélték le, hogy nem merték őket összehívni s a szemükbe mondani, hogy vége, hanem sunyin, futárral üzenték, hogy nem kell dolgozni további utasításig.
Kevés. Annyit azért az ember elvárt volna, hogy legalább a fülkeforradalom utáni kormányváltás színvonalát meghaladják, hiszen hat év telt el azóta, hogy a minisztériumokban és az állami hivatalokban lerohanták a régieket, s ugyanúgy vették el munkaeszközeiket, személyes tárgyaikat, mint most, biztonsági őröket állítottak irodájuk ajtaja elé vagy egyszerűen kidobták őket a nagykapun. Most itt volt a ziccer, hogy megújuljanak, s például midőn a Népszabadság munkatársai hármasával beléphetnek az épületbe hazavinni személyes tulajdonukat, legalább vizes vödröt akasszanak az ajtó felé, melynek tartalma aztán ajtónyitáskor a nyakukba zúdul. Vagy, hogy ragasztóval kenjék be a széküket; mindegy is, mi a technika, a lényeg, úgy megalázni őket, hogy soha többé ki ne egyenesedjenek. A ragasztót meg a vödör vizet azért említjük, mert Grecsó Krisztián említi az ÉS-ben, hogy a nagy akció előtti este az Üllői úti válogatott meccsen a már mindenről tudó beavatottak állítólag nagyokat röhögtek a VIP-páholyban, hogy mekkorát néznek majd a népszabisok, mikor másnap hajnalban a futártól tudják meg, hogy vége, bezárják a lapot, s ők foglyul vannak ejtve.
Mondja valaki, hogy nincs humora a kormánynak, s hogy nem tudnak szívből nevetni. Csak éppen az idő. 2010-ben ezek a technikák még újak voltak, meglepők, sokkolók. Úgy látszik azonban, hogy a kormány legkiválóbb megbízottai képtelenek az önerős, kreatív megújulásra, pedig a megalázásnak még számtalan bevált módozata létezik, csak figyelemmel illene kísérni a Putyin és Erdogan országában zajló sajtóeseményeket.
Hacsak nem színjáték az egész. Mert hallani, hogy az. Még emlékszünk bizonyos Rogán Antal parlamentben elmondott szavaira 2014-ből, miszerint a kormány megvéd minden magyar munkavállalót a multi munkaadóktól, sőt választási győzelmük egyik fő oka az volt, hogy „az elmúlt négy esztendőben sem, s azt gondolom, mi a jövőben sem fogunk megijedni sem a multiktól, sem a bankoktól, és ha kell, akkor a munkáltatókkal szemben is mindig a magyar családok oldalára állunk”.
Nem néztünk bele személyi iratokba, de tudomásunk szerint a Népszabadság szerkesztősége csupa magyar munkavállalóból áll, többnyire családos emberből, a tulaj pedig idegen, mint a legrosszabb migráns a déli határon. A legfőbb hadurat ismerve szinte egészen biztosan nem fogja hagyni, hogy idegen tulajdonos randalírozzon zsoldosaival magyar földön, magyar munkavállalók sérelmére, hanem könyörtelenül odacsap. Ő sohasem szokott beteget jelenteni.
Megyesi Gusztáv
A SZERZŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOM MUNKATÁRSA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!