Remélem, nem elcsépelt, amit mondok, de szerintem jobban élünk, és nemcsak Mészáros él jobban, hanem az egész ország – mondta a Hír Tv-nek Mészáros Lőrinc nagyjából abban az órában, amikor a Forbes magazin közzétette a leggazdagabb magyarok listáját, élén Csányi Sándor OTP-vezérrel, és a 28. helyen a felcsúti gázszerelő-polgármesterrel a maga 35 és fél milliárd forintnyi vagyonával.
Figyeljük meg a minőségi változást. A felcsúti gázszerelő-polgármester már évek óta fent van a százas listán, de sokáig egyáltalán nem számított komoly tényezőnek, komoly tényezővé ugyanis akkor válik valaki, amikor már képes egyes szám harmadik személyben beszélni saját magáról. „Nemcsak Mészáros él jobban”. Ennél már csak a magasabb fokozat, amikor királyi többesben beszél magáról a fontos ember, illetve még ennél is magasabb kategória, amikor az országvezető egyenesen a népe nevében beszél, példának okáért, „mi, magyarok nem szeretem a migránsokat”.
Nem bonyolult ez, csak türelem kell a megértéséhez, de főleg az elviseléséhez. Mindez azért jut eszünkbe, mert már régóta foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy mi lesz a mai listásokkal, mondjuk, ötven év múlva, amikor mi már nem leszünk. Egyes szám harmadik személyben beszél-e majd ötven év múlva is bármely Mészáros-leszármazott saját magáról, s egyáltalán, hogy mi lesz a birodalmával. Ekkora országszétszedéseknél és hazaviteleknél illik, sőt kötelező történelmi léptékekben gondolkodni.
Ezzel a mai vagyonokkal is bánni kell tudni. Mi magunk csak a lista első száz tételét szoktuk elolvasni, s bár több mint tíz éve kapunk efféle összeállításokat, olyanfajta gyarapodásról, például, hogy két vagyon házassággal egyesítette erejét, még nem olvastunk, holott ez évszázadok óta jól bevált módja volt a családi vagyon, birtok, gyár stb. megőrzésének.
Úgy érezzük, elérkezett az idő, amikor az újgazdag nagyúri rétegnek erre is gondolnia kell, hiszen a megszerezhető közvagyon mérete eléggé korlátozott, lassan nincs már mit ellopni.
Nem akarjuk az ördögöt (vagy az angyalt) a falra festeni, de egyszer a miniszterelnök ideje is lejár, s akkor Mészáros támogatás nélkül marad, visszafizetendő hitelek terhe nyomja a vállát, s nincs mese, a legkisebb lányát hozzá kell adnia, mondjuk, Majoros Béla jelenleg 28 milliárd forintnyi vagyon fölött rendelkező nagyvállalkozó elsőszülött fiához, hogy aztán egyesítsék, amijük van, megmentve ezzel mind a két családot. Amit, persze, csak példaként hoztunk fel, hiszen azt se tudjuk, van-e Mészáros Lőrincnek legkisebb lánya, Majoros Bélának pedig elsőszülött fia.
Minden főúri hatalomnak előbb-utóbb vége, a családot viszont továbbra is egyben kell tartani, az utódoknak pedig lehetőleg a család rangjához méltó párt találni. Ezt így írja elő a nagyúri etikett.
Nem arra célzunk most, hogy a tehetős Orbán család legidősebb lánya a szintén tehetős Tiborczék fiához ment hozzá, hiszen az színtiszta, forró szerelem volt, s reméljük, tart ma is, ennél sokkal szűkebb körre gondolunk: amikor a nagy, történelmi családnevek és vagyonok unokatestvérek közötti házasságok által maradnak fenn; kell-e mondani, hogy a Habsburgoknál, Hohenzollereknél, Rotschildoknál a családon belüli házasság természetesnek számított, hogy magyar példákat most ne említsünk.
A jelenkori lehetőségeket pedig végképp ne.
Holott meggyőződésünk, hogy itt az ideje a régmúlt idők nagyúri gyakorlatához visszatérni, hacsak nem akarjuk Magyarország pusztulását. Főleg, hogy a rokonok közötti frigy szinte semmi veszéllyel nem jár: Czeizel Endre genetikusprofesszor már évekkel ezelőtt kimutatta, hogy például az unokatestvérek által nemzett gyermekek esetében mindössze három százalék a rendellenesség kockázata. A bolondnak is megéri.
MEGYESI GUSZTÁV
Szerzőnk az Élet és Irodalom munkatársa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!