A Marsról csöppent közénk egy ember. Az egyik újságban mondta el, hogy november elején megtámadták őt este a Szigony utcában, egy öt-hat főből álló csapat úgy megverte, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, az orra betört, gipszbe kellett tenni, s az eset óta több ízben is elveszítette az eszméletét.
Szerencsére kitűnő orvos kezébe került. Az orrműtét sikerült, amiért nem győz eléggé hálásnak lenni, azt viszont nem érti, hogy amikor pénteken hazaküldték a kórházból, miért mondták neki, hogy majd csak hétfőn menjen vissza a zárójelentésért, addig pedig ne nagyon mutatkozzék hivatalos helyen, hiszen papíron még a kórházban fekszik.
Kapott három napra elegendő antibiotikumot, és mehetett is isten hírével.
„Attól tartok – mondta a Marsról érkezett ember –, hogy a nevemet felhasználva valamiféle előnyhöz juthat a kórház az Országos Egészségügyi Pénztárnál, hiszen papíron olyan, mintha ott feküdnék, miközben fel is vehettek egy másik beteget a helyemre.”
Ez már nem is a Mars, ez már másik galaxis. Volt szerencsénk hosszú heteket különféle kórházakban tölteni az elmúlt időben, tudjuk, mi az. Papíron hétfőig tartják bent a beteget, de már péntektől otthon van, üresen hagyva kórházi ágyát, vagy például a kemoterápiás kezelés után nem a kórházban, hanem otthon alszik a beteg, a pénztár ennek ellenére fizet, hiszen az adminisztráció szerint a páciens bent fekszik a kórházban, még ebédet és vacsorát is kapott. Ám arra, hogy a beteget súlyos aggodalmak lepjék el, úgy gondolván, hogy csalás részese, még nem volt példa.
Azt ma már mindenki tudja, sőt akad, orvos és nővér, aki még dicsekszik is vele, hogy a magyar kórházakban és rendelőkben, ahol csak lehet, efféle kegyes csalások közepette folyik a gyógyítás. Egyszer már megírtuk, hogy amikor már nagyon fájt a fülünk, orvoshoz mentünk. A doktornő belenézett a fülünkbe, pár másodperc alatt kimosta, s már mehettünk is haza. A zárójelentésben aztán az állt, hogy tizennégy különféle vizsgálatot végeztek el rajtunk, kívül és belül is alaposan megnézve fülünket, ám eszünkbe se jutott, hogy mi most egy súlyos csalás részvevői vagyunk, s hogy a rendelőintézet épp általunk jut érdemtelen előnyökhöz más egészségügyi intézményekkel szemben. Igaz, ami igaz, mi magunk, kedves fülészünkkel együtt efféle csalások után is végtelenül nyugodtan alszunk éjszakánként, édes az álmunk, s el se tudjuk képzelni, milyen lehet lelkifurdalástól gyötörve hánykolódni ágyunkban, hiszen becsaptuk a kórházat, orvost, a betegtársakat, az egész társadalmat, végül is tehát saját magunkat. Sőt, még drukkolunk is a kórháznak, a sebésznek, fülésznőnek, belgyógyásznak, s a következő hétfőn is lelkifurdalás nélkül megyünk be a kórházba szemrebbenés átvenni az épp esedékes zárójelentésünket, ezzel is segítve a kórház fennmaradását.
Már ha az eset megtörtént egyáltalán. Mert amikor az újság megkereste az érintett kórházat, majd az egészségpénztárat a történtekkel kapcsolatban, a mai napig nem kapott választ. Nyilván az érintett intézmények munkatársai még csak nem is hallottak róla, hogy ilyen Magyarországon előfordulhat.
MEGYESI GUSZTÁV
Szerzőnk az Élet és Irodalom munkatársa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!