Megyünk tovább

A látszat valóban ez, de tudjuk, hogy az néha csal. A helyzet távolról sem ideális, de a mai magyar közéleti viszonyok között, a szerveződő kormányzati médiaóriás mellett nincs helye és ideje az ideális világoknak.

Ebbe a helyzetbe került bele a Vasárnapi Hírek is, amelyet a tulajdonos döntése nyomán a Népszava (a kiadó másik lapja) integrál a következő időszakban. A tulajdonos, Puch László arról írt: „a Népszava hírközpontúságának és a Vasárnapi Hírek elemzőbb és szórakoztatóbb stílusának ötvözésével egy tartalmasabb szombati újsággal és hétközi kulturális melléklettel találkozik az olvasó”.

Azaz a Vasárnapi Hírek nem megy tovább, ha úgy tetszik, megszűnik, de – és itt jön a lényeg – csak a jelenlegi formájában.

Az ellenzéki, tartalmában messzemenően kormánykritikus lap erejét egyfelől az olvasók adják azzal, hogy megvásárolják és „fogyasztják” a lapot, másrészt az előállító stáb, amikor függetlenül, szakmai szempontok alapján dolgozza fel és értékeli a közéleti, politikai, kulturális eseményeket és nem a propaganda világát, hanem a valóságot tálalja. Azt, ahogy a vidéki emberek, a szegények, a nyugdíjasok élnek, ahogy épül le az egészségügy, ahogy terpeszkedik a korrupció, ahogy egyre több területre teszi rá a kezét a hatalom. Azt, ahogy a NER lényege felépül.

Fel lehet tenni a kérdést: valóban ezt tudja képviselni a Vasárnapi Hírek? A válasz az újság tartalmában van, erről megbizonyosodhat mindenki, aki megveszi és olvassa a lapot. És a VH ellenzékiségén, kritikusságán a legkisebb mértékben sem változtatott az, amikor olyan állami hirdetések jelentek meg az újságban, amelyekkel nem feltétlenül tudott azonosulni minden lapkészítő vagy olvasó.

Eltűnik a jövő szombati (december 8-i) számmal a nyilvánosság egy kerete. Az, ami most Vasárnapi Hírek név alatt fut. De nyílik egy új. Utána a Népszava szombati számában, plusz nyolcoldalas mellékletben, továbbá hétközben plusz négy oldalon a kulturális mellékletben a mostani tartalom köszön vissza. Ne álltassuk magunkat: ez nem az az ideális világ, amire szükség lenne. De ugyanaz a stáb ugyanazon értékek mentén szól a kormánnyal kritikus nyilvánossághoz. Vagyis a lényeg marad. Megyünk tovább.

Pénteken a reggeli hidegben, remegő kézzel idős hölgy osztogatta a Lokált az egyik forgalmas pesti villamosmegállóban. Kezében vagy 30-40 lappal egyensúlyozott, a földön sok száz példány sorakozott még, szépen egymásra pakolva. Átlag minden ötödik ember vette és vitte a Habony-féle, mára a kormányzati gigaholdingba beolvadt ingyenes újságot. Nem volt választási lehetőség. Sem az idős hölgynek, hiszen neki osztogatnia kellett, sem pedig az ellenzéki érzelmű vagy egyszerűen csak a fideszes világgal elégedetlen közlekedőknek. Nem volt ott másik újság, más nyilvánosság. Egyenesen az emberek képébe tolták a propagandát, akár elvette valaki a lapot az átfagyott, idős hölgytől, akár nem.

Ezért értékesek a szabadság és a kritikus nyilvánosság jelentősen beszűkült, de még meglévő kis körei, hogy akik a jelenlegi hatalmat bírálják, kritizálják, tetteket várnak, változást akarnak, más országért kiáltanak, megtalálják azokat, akik nem a propaganda nyelvén beszélnek – akkor is, ha lassan nagyítóval kell keresni egymást. Hogy ez a kör mennyire szűkül, jól jelzi egy friss hír: elérhetetlenné tették az áprilisi bezárása óta már csak archívumként működő mno.hu-t, amelyet az elmúlt hónapokban állítólag így is többen olvastak, mint a Magyar Hírlap online felületét.

A hatalmon lévők nem állnak le. Mindenki másnak két választása lehet: vagy tesz valamit, vagy nem csinál semmit. Ha az eddig minket választók a Népszava szombati (és hétközi kulturális) mellékleteként tovább élő Vasárnapi Hírekkel tartanak, akkor elmondhatják, hogy tettek valamit. Nem értünk, mindannyiunkért.

És akkor el lehet mondani, hogy csak álhír volt a Vasárnapi Hírek temetése.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!