A Nemzeti Sport című lapnak van egy rovata, mely a labdarúgó-válogatott mérkőzései után arra kéri az olvasókat, hogy osztályozzák a játékosok teljesítményét.
Az érdemjegyek tartománya 1-től 10-ig terjed, ám újabban úgy fest, mintha visszatért volna az az idő, amikor ugyanez az újság 6-osra szállította le a maximumot, mert úgy vélte, a magyar futball olyan mélységbe zuhant, hogy tragikomikus túlzás volna 7-est adni akár egyetlen szereplőjének is.
Nem volt ez olyan régen: a Csányi-féle MLSZ első periódusának idején, 2013-ban történt. Lehet mondani, az idő tájt kezdődött a mélypont, elvégre a leértékelést a hollandoktól elszenvedett, a magyar labdarúgás történetében páratlan 8-1-es vereség váltotta ki. A lap azóta – 2017- ben – visszaállította a 10-es skálát, ám fejlődés sehol, csak a leépülés töretlen: immár Andorrától Luxemburgig, Kazahsztántól Finnországig sorakoznak a negyedfokú – legsúlyosabb – égések, e héten pedig az előző nyolc meccsükön összesen három gólt szerző, egy évvel korábban Új-Kaledónia legjobbjaival ikszelő észtekkel szemben sikerült 3-3-as döntetlent „elérni”.
Az észt csapat idei mérlege: egy győzelem, három döntetlen, hat vereség. A magyar válogatotté: egy győzelem, két döntetlen, öt vereség. Lehet mondani, a hazai futball balti szintre jutott. Így aztán nem csoda, ha az olvasói osztályzatok is durvák, bár érdemes megjegyezni: ebben a játékban olyan szurkolók vesznek részt, akik még kitartanak a kétségbeejtő magyar labdarúgás mellett. Az emberek többségét nem lehetne bevonni efféle interaktív akcióba, mert a döntő hányadot nem érdekli a sportág itthoni válfaja, a népesség nagy része azt sem tudná, ki kicsoda.
A ragaszkodók lemondóan minősítenek. A Nemzetek Ligája C kategóriájában is kudarcot kudarcra halmozó válogatottban tizennégy olyan játékos található, aki legalább a meccsek felén – négy mérkőzésen – játszott ebben az évben, s közülük mindössze négy labdarúgó átlaga múlja felül a közepest (ami itt az 5-ös). Gulácsi 5,77, Sallai 5,37, Kovács 5,35, Nagy Ádám 5,20: ez a „krém”. Varga Roland (4,87), Kádár (4,64), Szalai (4,58), Bese (4,49), Lovrencsics (4,40), Kleinheisler (4,28) és Fiola (4,24) már a válogatott játékostól elvárható minimumot sem éri el, nem beszélve Eppelről (3,56), Bödéről (2,96) és Pátkairól (2,79). Utóbbi hat találkozón szerepelt teljességgel reménytelenül, de hát nemcsak ő nevezhető túlélőművésznek, hiszen Fiola vagy Kádár ugyancsak hatszor, Lovrencsics hétszer, Kleinheisler nyolcszor játszott. Vagy inkább csak a pályán volt.
Nem a szakvezetők bolondultak meg, amiért rendületlenül kitartottak mellettük. Ez a készlet 2018- ban. Már majdnem azt mondtam, nincs mese.
Miközben csak az van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
