Mesék az ókortól a szocreálig

– Mennyi időre lenne szükség a könyveiben leírt fővárosi nevezetességeket sorra megtekinteni?

– Egy nap biztos nem elegendő rá, de ez nem is lehet cél. A legfőbb turistaútvonalakra koncentráltam – budai Várnegyed, Óbuda, Duna-part, Belváros, Hősök tere és a Városliget –, de terjedelmileg már így is kompromisszumokra kényszerültem. Ugyanakkor nem kell ahhoz konkrétan turistáskodni, hogy bejárjuk a fő- város tereit, hiszen a mindennapi utazásaink során is végigutazunk rajtuk. Elég, ha csak a 2-es villamos vonalán megyünk az iskolába, máris rengeteg a látnivaló – és a gyerekekben felmerülő kérdés a hidakkal, a Dunával, a Duna-parton lévő cipőkkel kapcsolatban.

– Egy turistacsoport esetében mégis hol a tűréshatás, mennyi időt szánnak a városra?

– Korosztály- és nemzetiségfüggő, de általában 3,5-4 óra, ami alatt a pesti oldalon végigbuszoznak az Andrássy úton, sétálnak a Hősök terén és a Ligetben, majd az egykori zsidó negyed érintésével fölmennek a várba, megnézik a Mátyás-templomot és a Halászbástyát. A fittebb, fiatalabb turisták inkább gyalog és tömegközlekedési eszközökkel vágnak neki a városnak, 6-8 órát is rászánva a túrára. A gyerekeknél 3-3,5 óra az általános, amit interaktív módon, beszélgetve, kis feladatlapok kitöltésével igyekszem érdekessé tenni osztálykirándulások során.

– Mi a legelső, amit, mondjuk, egy amerikai csoport szeretne megnézni?

– A Várnegyed és a Liget. Ugyanakkor a legtöbbször teljesen felkészületlenek Budapestből, Magyarországból, fogalmuk sincs mit is várjanak. Általában – kétségbeejtő módon – középkori állapotokra számítanak, sokan a csapvizet sem merik meginni. Amikor aztán „felvilágosodnak”, elájulnak a főváros természeti adottságaitól, az építészetétől. És tényleg, méltán lehetünk rá büszkék, mi is, akik itt élünk. Ám az is közkeletű tapasztalatom, hogy sok magyar család előbb nyaral Dubaiban vagy a Kanári-szigeteken, mintsem járt volna a Parlamentben, a Mátyás-templomban. A budai gyerekek többségét autóval viszik-hozzák az iskolába, akkor ülnek először villamoson, amikor elviszem őket felfedezni a várost.

– Milyen kérdésekkel ostromolják leg inkább?

– A gyerekek mindenképp tudni akarják, mitől zöldek a szobrok. A nyugati országokból érkezőket a világháborús pusztítás érdekli a leginkább: mi maradt meg, mi új építésű?

– Tényleg, mitől Hulk-színűek a szobrok?

– A patinától természetesen, a nemes rozsdától. Ami például a várnegyedben álló Hadik András lovas szobrát is egészen belepte. Esetében azonban a ló heréi kivételesek, azt ugyanis a mérnökhallgatók rendszeresen fényesítik, a szerencsés vizsga érdekében.

– Ha már négylevelűt nem leltek… No, és melyik városhoz hasonlítják leginkább Budapestet?

– Prágához – még mindig él a Prága–Bécs–Budapest-háromszög mítosza. S bár Prága valóban egy kis ékszerdoboz, amit szerencsére nem bombáztak le a világháborúban, szerintem Budapest sokkal izgalmasabb, több történelmi rétege van, az ókori romoktól egészen a szocreál építkezésekig.

– „Óbudán a legrégibb és a legfrissebb történelmi kor – az ókori római évszázadok és a nemrégiben letűnt kommunizmus – lenyomata fér meg együtt: 1800 éves, de még mindig álló romok, és 40-50 éves, de málladozó épületek között élik mindennapjaikat a harmadik kerületi lakosok” – az óbudai fejezet kezdőmondata, nem kevés kritikai éllel talán, épp erre a kettősségre mutat rá. Mennyire érdekes ez a turistáknak?

– Érdekes, mert érdekessé teszem. Minden idegenvezető a saját szubjektív szűrőjén keresztül mutatja be az adott városrészt. Van, akinek Óbuda kapcsán sokkal fontosabb Krúdy munkássága, nálam a hangsúly inkább a történelmi korokra kerül. Az én személyes Budapestemet mutatom be minden alkalommal – ami persze időről időre változik, ahogy maga a város is.

– Ahogy olvasható, és említette is, a könyvei főleg az evidensebb, központibb városrészeket veszik sorra. A külkerületekben nincs semmi érdekes látnivaló, nem érdemes kimenni Csepelre vagy a 18. kerületbe?

– Hogyne lenne érdemes! A ma szellemváros egykori Csepel Művekbe? Dehogynem! A nyugatiakat végtelen izgalommal tölti el a kommunista, vasfüggöny mögötti múlt emlékezete – a Szoborpark vagy az egyik leglátogatottabb helyszín, a Terror Háza. Ezekről külön útikönyvek is szólnak.

– Ahogy beköszöntött az április, lépten-nyomon brit fiatalokba botlom az utcán, megkezdődött a leány- és legénybúcsúszezon. A romkocsma negyed sem szerepel a köteteiben, pedig a Sziget Fesztivál mellett biztos az egyik fő vonzereje a városnak.

– És minden más útikönyvben szerepel is. A Mesélő Budapestnek viszont a családok a célcsoportja, már csak ezért sem szerettem volna belevenni a romkocsmákat. Az angol változatba pedig azért nem került be, mert feltételezem, aki emiatt érkezik ide, azt jobban érdekli a sörbicikli bérlés, mint Erzsébetváros történelme.

– A nyelvi sajátosságok okán egy könyv magyar verziója a terjedelmesebb, ám a Fabulous Budapest vagy 80 oldallal testesebb. Mi ennek az oka?

– Tíz éve kísérek angol és amerikai turistákat, így pontosan tudom, mire kíváncsiak, mi érdekli őket. Ezért egészítettem ki az angol nyelvű verziót az ő igényeik szerint: híres magyarokról, magyar találmányokról, Budapestről mint filmforgatási helyszínről szóló részekkel, megkapják az aha-élményt is, hogy jé, Tony Curtis és Gábor Zsazsa, Robert Capa, Arthur Koestler is magyar származású volt. Ahogy a hollywoodi filmstúdiók alapítói szintén.

– Életérzés, hangulat szempontjából hogyan jellemezné Budapestet?

– E téren nem hiszem, hogy lenne egységes álláspont, mindenkinek mást jelent. Nekem elsősorban a családdal együtt töltött pillanatok határozzák meg a fővároshoz való viszonyomat: a margitszigeti séták, a biciklizés az óbudai Hajógyári-szigeten, éjszaka a Margit hídon.

– Kedvenc helye a fővárosban?

– A Margitszigeten és a tavasszal cseresznyefavirágba boruló, ősszel gesztenyés Tóth Árpád sétányon kívül az Epres-kertet említeném, a Bajza utca szomszédságában. Különleges hely, és csak a Képzőművészeti Egyetem engedélyével lehet látogatni – igazi rejtett kincs a városban.

– A Szent Gellért-hegyi csillagvizsgáló kapcsán a könyvében idézi a 19. századi csillagőrtorony vezetőjét is, Tittel Pált. Családi a kapcsolat?

– Oldalági felmenő az apai nagyapám vonalán, ennyi személyes vonatkozás, azt hiszem, belefér a könyvbe. Az egri egyházmegye áldozópapja volt, az MTA alapító tagja, halálára Vörösmarty verset írt. Az egri tanárképző főiskola könyvtára az ő nevét viseli, idén a Múzeumok Éjszakáján, június 25-én vendégelőadóként veszek részt a rendezvényükön, és az útikönyvön kívül Budapest és Tittel Pál kapcsolatáról beszélek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!