Mint A tanú találkozása az Amélie csodálatos életével: mikor épp lekenyerez bennünket a cukiságával, akkor önti a nyakunkba a legsavasabb társadalmi szatírát Lengyel Balázs filmje. Az első roma kozmonauta valószerűtlen története egy burleszk népmesébe oltott abszurd dráma, ezért a gagek és a helyzetkomikumok kedvelőit éppúgy megszólíthatja, mint az absztraktabb, ironikus humor rajongóit. Legfőképp bájos és szerethető, esztétikájában is harmonikus alkotás, amit gyermeki kíváncsisággal lehet végignézni, noha az egész csak mese – persze, ha igaz lenne, mi arról sem tudhatnánk, akárcsak a szovjet űrprogram más kevésbé tündöklő fejezeteiről.
Lajkó (Keresztes Tamás) gyermekkora óta arról álmodik, hogy eljut a világűrbe. A tehetséget, kivételes elszántságot meglátja benne Karmazsin Jenő téeszelnök (Gyabronka József ) is, aki már azzal megváltoztatja a fiú életét, hogy hisz benne, esélyt ad neki. Egyszerre jutalom és gonosz tréfa a sorstól, hogy Lajkóból kísérleti nyúl lesz Bajko nurban, ahol a többi űrhajósjelölttel kell életre-halálra versengenie, amit maga Brezsnyev elvtárs (a zseniális Bohdan Beniuk) zsűriz.
A kitalált és történelmi személyek harmonikusan illeszkednek a történetfolyamba, melynek egyedi belső logikája és sodrása miatt könnyen beleélhetjük magunkat, hogy végül Lajkó lesz az a szegénylegény, aki elnyeri a fele királyságot. Pedig számos intő jel mutat arra, hogy hősünk zuhanópályán halad, a legtragikusabb pillanat mégis a bizalom – e szürreális világban az utolsó igazság – elvesztése, amit csak részben billent helyre, hogy Lajkónak sikerül feloldania élete traumáját és végre először tud velünk együtt jóízűen nevetni az egész őrületen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
