A Vasárnapi Hírek 2015. 15. számában megjelent olvasói levelek - Krenner István karikatúrájával.
Kit zavart a kiállítás?
Jakab Jenő, Budapest
Nem tudom, ki vagy kik azok a gazemberek, akiket zavart a holokausztkiállítás a budapesti Madách téren, amit ezek a senkiházik húsvét vasárnapján lefújtak piros és sárga festékkel. A 70 év unokái című szabadtéri fotókiállítás képein szereplő emberek nem gondolták volna, hogy ma, a 21. században, fővárosunk szívében ilyen gonoszságnak lesznek kitéve. A kiállítás január 27-én nyílt meg a holokauszt-emléknap alkalmából. A 24 fényképen túlélők – köztük az én családom tagja is – láthatók az unokáikkal.
Öröm volt akkor, hogy unokáinkkal együtt vagyunk a képeken. Mindenki biztos volt benne, hogy őket soha már semmi atrocitás nem fogja érni azért, mert zsidónak születtek, mint a nagymamájukat és a nagypapájukat. Nagy tévedésben vagyunk mi, felnőttek. Itt, sajnos, mindenre lehet számítani, mert a veszély nem múlt el. Ezt mutatta meg az elvetemült senkiháziak műve. Budapest szívében. 2015 tavaszán.
Mire a falevelek kizöldülnek
Sógor Ferenc, Sopron
Februárban egyetlen rendelettel hatvanhárom műemlék védettségét szüntette meg a Miniszterelnökség. A kiemelkedő tudással rendelkező – hogy az empátiakészségéről ne is beszéljünk! –, az örökségvédelemért felelős államtitkár büszkén vallja: sok a felesleges műemlék, mely gátolja a fejlesztésbarát szemléletet és egy rendelettel megszüntette a Műemléki Tervtanácsot.
Örömmel gondolok arra, hogy szerencsés vagyok, sikeres életet éltem, mert kultúrosként munkám, hivatásom által gyerekek, fiatalok sokaságával járhattam be hazánk tájait, a csodálatos vidékeket a Fertő tótól az Őrségen, a somogyi, mecseki, bakonyi tájakon át a Duna menti, budai, börzsönyi, kiskunsági, alföldi vidékeken keresztül a Tisza-tájig. A hazaszeretetről nem beszéltünk, hanem a gyakorlatban éltük meg velük együtt.
Lehet szidni a rendszerváltás előtti kort, de az épített örökség, a műemlékek mellett a tájvédelmi körzetek, a nemzeti parkok kialakítása, fejlesztése jelentős magyar értékeket képviseltek. A jelenlegi kormányzat pedig a tervek szerint, mire a falevelek kizöldülnek, valódi törvénnyel megszünteti, felszámolja őket, átjátssza olyanoknak, akikre már nem lesz érvényes a védett természeti területek vagyonkezelése.
Amikor egy fórumon erről beszéltem, többen megnyugtattak, ezeket a döntéseket túl lehet élni, csak ne lőjenek! Életkorukat ismerve, lehet, hogy nekik van igazuk! De, mégis, tudja valaki a gondolkodók közül, hogy mi történik ebben a hazában?
Országháza
Fried Ferenc, Budapest
„A hazának nincsen háza, / mert fiainak nem hazája” – Vörösmarty keserű verse jut az eszembe, ha mai állapotainkat végiggondolom.
A Fidesz vezetői és a körülöttük lévő figurák gátlás nélkül és nagy tételekben lopnak, hazudnak, csalnak, erőszakoskodnak minden területen, s bár a rezsim omladozik, nem látszik, hogyan lehetne megszabadulni tőlük. A társadalom ellenállása csak igen lassan növekszik, s ők kellően körülbástyázták magukat jogi erődítményekkel, hogy hatalmukat és a szajrét biztosítsák. Az ország háza ugyan megvan, de működése semmi hatással nincs a tényleges eseményekre, az ellenzék nem tudja befolyásolni a kormány nemzetellenes politikáját.
Egy másik költőt, Illyés Gyulát idézve:
„Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad” – a magyar parlamentarizmust bábszínházzá züllesztették. Egyre inkább úgy látom: nekünk is le kellene rombolni a Bastille-t. Vörösmarty – mintha látta volna a jelent – így fejezi be Országháza című versét: „Neve: szolgálj és ne láss bért, / Neve: adj pénzt és ne tudd mért, / Neve: halj meg más javáért, / Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok.”
Fontossági sorrend
Békesi Dániel, Budapest
Hallgattam az ünnepek előtt Lázár János minisztert az M4-es autópálya építéséről: „a kormány kíváncsi arra, hogyan sikerült az Alföldön négymilliárd forintból kihozni egy kilométer autópályát”, és „a fajlagos mértéke nem minősíthető irracionálisnak”.
A kormány ellentmond saját magának, mert egy évvel ezelőtt Lázár teljesen más stratégiáról beszélt. Akkor nagy nyilvánosság előtt még azt mondta, hogy négymilliárd forint/ kilométer nem is olyan nagy kiadás. Nyilván azért akarják leállítani ezt a fontos útépítést, mert érdekelt benne Simicska Lajos cége, ám Simicska kegyvesztett lett, így jobbnak látta a kormányzás, hogy a 30 kilométeres beruházást leállítsa, vagyis Abony és Fegyvernek között nem épül meg a pálya. Előtte beszélt valamiféle kartellezésről, amit az EU szakértői blöffnek neveztek.
Nem vagyok útépítési szakértő, de azt tudom, hogy az autósok nagyon várták az új autópályát. Meg kell érteniük, hogy országunkban most fontosabb az, hogy Orbán utálja Simicskát és viszont, mint az, ami fontos az embereknek.
Hozzanak magukkal
Georg Nelli tolmács, Budapest
Virágvasárnap tradicionálisan olyan nap, amikor rengeteg külföldi turista látogatja meg hazánkat. Szép az idő, itt a tavasz, az emberek élveznek mindent, kivéve a honi szolgáltatásokat. Megáll a turistabusz az egyik benzinkútnál, az utasok kiszállnak, és kíváncsian besétálnak a töltőállomásra.
Valaki szeretne meginni egy kávét a shopban vagy venni üdítőt, jégkrémet. Amikor belépnek a helyiségbe, látják, hogy az egész terület úgy néz ki, mint egy bűncselekmény helyszíne. Minden szalaggal elkerítve a pénztártól, és egy papirkán magyarul kiírva: vasárnap kiszolgálás nincs. A turisták kérdezik a magyar idegenvezetőt, mi ez és miért, de az idegenvezető csak egy magyar állampolgár, aki tiszteli a hazáját és a törvényeket, és magyarázza, hogy most már ez van, ezt kell szeretni. Szerencsésebb, ha a vendégek hoznak magukkal üdítőt.
Nem tudom, ki találta ki azt, hogy egy benzinkútnál bármikor ne lehessen kávét vagy üdítőt venni. Azt sem tudom, hogy magyarázzam meg a vendégeknek, miért van ez nálunk. A kárpátaljai turisták, akik egy napra érkeztek egy kis kikapcsolódásra hazánkba, jókedvűen mesélték, hogy Ukrajnában, minden nehézség ellenére, senki sem merné a benzinkutaknál megszüntetni az üdítő és a kávé forgalmazását. Hja, az Ukrajnában van!
Nem lehet megállítani
Martényi Csaba, Budapest
Puskásék és Mészölyék napnyugtáig kergették a labdát a háború után üresen maradt foghíjtelkek letisztított részein. Alkalmi kaput állítottak. A talaj egyenetlensége, egykét kiálló sem zavarta őket. A foci öröme minden akadályt elhárított. Amikor felnőttként világszínvonalú focit játszottak, a rossz állapotban lévő standionok is megteltek. Ma a nézőszámcsökkenést nem lehet megállítani. Az első „Csányi-érában” 2759 volt a meccsenkénti középérték. Most, a stadionépítés virágkorában 2460-nál járunk.
A csökkenés, úgy látszik, megállíthatatlan. A stadionépítés mégis gőzerővel folyik.
Lehet, hogy a volt lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki Orbán Viktorhoz hasonlóan a labdarúgás szerelmese, országszerte, a lakótelepek melletti grundfocipályák elterjesztésével többet tett azért, hogy a mostani és majdani lengyel stadionok benépesüljenek. Ő kevesebb költséggel, a grundfoci élményének visszaadásával többet tesz a foci színvonalának emeléséért, mint az elszabadult magyar stadionépítés a mienkért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
