Mi más marad, mint a kordonbontás?

Még két nap sem telt el a választásokat követően, amikor az Orbán Viktor vezette kormány nekikezdett a Szabadság téri „német megszállási emlékmű” építésének. Annak ellenére, hogy az emlékmű állításának terve akkora botrányt kavart, hogy megvalósítását egyszer már elhalasztották.

Persze akkor még a választások előtt voltunk. És annak ellenére, hogy Orbán Viktor személyes aláírásával ékesítette azt a levelet, amelyben a Mazsihisznek további párbeszédet javasolt a „mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után”. Hogy a Mazsihisznek vajon éppen a húsvét hoz-e „megújulást”, azt most ne firtassuk.

A hatalom arroganciáját mi sem mutatja jobban, mint a ripsz-ropsz megkezdett építkezés.

Valójában minden „jogszerű”. A kormány a szoborállítást „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak” minősítette, ezzel kiemelte a normál hatósági engedélyezési körből. A még így is szükséges engedélyt – például az V. Kerületi Önkormányzat hozzájárulását – megszerezte. De az sem kevésbé arrogáns, hogy Rétvári Bence fideszes igazságügyi államtitkár a kordont lebontó civileket és a hozzájuk csatlakozó ellenzéki politikusokat szólította fel, hogy „fejezzék be az utcai agressziót és a gyűlöletkeltést”.

Hogy itt és most ki az agresszív, arról el lehetne beszélgetni.

Az MSZP helyi népszavazást kezdeményez. Nemes gondolat. De számolgassunk csak egy kicsit.

Feltételezzük, hogy a népszavazásra bocsátott kérdést már meg is fogalmazták, és holnap benyújtják a helyi választási bizottsághoz. A bizottságnak 30 napja van arra, hogy eldöntse, hitelesíti-e a kérdést vagy sem. Tételezzük fel, hogy jól tették fel a kérdést és a bizottság hitelesíti. (Ha netán mégsem, akkor a jogorvoslatok elbírálásával szerényen számolva még mintegy 50 nap telik el.) A hitelesítés után az aláírások ellenőrzése következik, ezt az aláírási ívek benyújtásától számított 45 napon belül kell elvégezni. És akkor azt az időt még nem is számoltuk, amíg a szükséges számú aláírás összegyűlik. Ha eddig minden rendben történik, a helyi választási bizottság elnöke erről 8 napon belül tájékoztatja a polgármestert. Amint a polgármester megkapja a tájékoztatást, azt a legközelebbi testületi ülésen bejelenti és e bejelentéstől számított 30 napon belül dönt a képviselő-testület.

Hol tartunk most az időben? 120 nap, vagyis 4 hónap telt el úgy, hogy nem számoltuk bele sem az aláírások összegyűjtésére fordított időt, sem azt, hogy mikor van a „legközelebbi testületi ülés”, továbbá azt az elképzelhetetlen variációt vettük figyelembe, hogy senki nem él fellebbezéssel.

Tételezzük fel, hogy győz a népszavazás. Ebben a nem várt esetben az érvényes és eredményes helyi népszavazás döntésének megfelelő rendeletet a képviselő-testületnek mindössze 180 napon belül kell meghoznia. És az így hamarjában megalkotott rendelete, annak kihirdetésétől számított mindössze egy éven át kötelező érvényű.

Mi más maradna hát, mint a polgári engedetlenség, a tüntetés, a nemzetközi közvélemény tájékoztatása, a civil ellenállás és a kordonbontás. Így valósul meg, hogy: „Amit raktak délig, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!