'Milyen lelkivilága lehet annak, aki gondolkodás nélkül megszavazza ezeket a törvényeket?'

Kinek a kudarca?
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Ülünk az irodában, várjuk a német kancellár asszony és a magyar miniszterelnök sajtótájékoztatóját. Az országos köztévében a hírolvasó mondja, hogy kapcsolják a Parlamentet. De a sajtótájékoztató még nem kezdődik. Felolvassák, hogy a Civil Összefogás Fóruma „nagy szeretettel” üdvözli Angela Merkelt. Aztán megismétlik az M1 műsorában előző este elhangzott A lényeg című műsorból Gulyás Gergely mondatait arról, „az ellenzéknek kudarc, hogy Angela Merkel Magyarországra látogat”. Mert az ellenzék „éveken át csak azt mondta: a magyar külpolitika kudarca, hogy Angela Merkel nem jön Magyarországra”. Beszélt Gulyás az ellenzék korrektségéről és másról is, csak egy dologról nem. Éppen arról, hogy végre megérkezett hazánkba Európa legfontosabb államának a vezetője. Ennek az államnak a magyar gazdaságban összesen 25 százalékos része van. A német gazdaság több mint 300 ezer munkahelyet teremtett Magyarországon. És ebben pontosan olyan szerepe van Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt miniszterelnöknek, mint Orbán Viktornak. Ezért az ellenzék számára nem lehet kudarc, hogy hazánkat néhány órás vizittel megtisztelte Angela Merkel. Mindenki jól tudja, hogy ma a német ipar nélkül nem érnénk semmit. Akkor kinek a kudarcáról beszélt Gulyás Gergely? Amit mondott, az nem más, mint nagyon olcsó propaganda.


Ne olvass! Ne gondolkozz!
Sógor Ferenc, Sopron
Hallgattam a közszolgálati rádió tudósítását a davosi Világgazdasági Fórumról. A világ nyolcvan leggazdagabbjának vagyona hozzávetőlegesen annyi, mint a világ három és fél milliárd legszegényebbjének. Itthoni KSH-adat: jelentősen nőtt 2010–2013 között a legfelső és a legalsó jövedelemtized aránya: 7,3-ról 9-re! 2013-ban a legalsó jövedelemtizedbe tartozók 141 ezer forint/ fő, a legfelsőbb tizedbe tartozóknál 2 millió 318 ezer forint/fő. Tizenhatszor magasabb! A soványnak éppen nem mondható államtitkár nyilatkozik, sok az elhízott ember, és már az óvodákban, iskolákban, a közétkeztetésben át kell alakítani az étrendet, hogy egészséges nemzetté váljunk. Az alapgondolatot nem tagadom, de ez az ember nemigen látott a füstüveges autójából éhező gyereket vagy a plazmatévéjén keresztül rongyos, kéregető, elhanyagolt, munkájából, lakásából elbocsátott, napról napra vegetáló felnőttet.
A sok-sok döntéshozó közül egy másik pedig nyilatkozik, hogy megszüntetik a méltányossági alapú ápolása díjat, csökkentik a közgyógyellátási összeget! Bocsánat, nem megszüntetik, csak az állam nem fizeti tovább (Magyarország jobban teljesít!), hanem a már alig önálló vidéki, falusi, kisvárosi önkormányzatoknak kell – ha tudják – előteremteni! Értem, hogy temessük el magunkat, hogy közlekedjünk az alsóbbrendű utakon, hogy a rezsicsökkentés eredményeként térjünk át a fafűtésre, hogy engedjük be a közmunkásokat a kéményünk tisztítására, hogy az iskolák leépítése után az egészségügyi intézmények összevonásával úgysem jutunk el a centrumokba, de milyen lelkivilága lehet annak az egyéni előterjesztőnek, annak a képviselőnek, aki gondolkodás nélkül megszavazza ezeket a határozatokat, rendeleteket, törvényeket?
Lehet, azoknak van igazuk, akik azt javasolják: ne olvass, ne gondolkozz annyit, hagyd ezeket a képviselőkre, ezért választotta meg őket a nép!


Megsértődtek
Hommonai Kálmán, Budapest
Esküszöm, vártam, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyszer csak reagál a kritikákra. Meg is történt. A bank vezetősége kijelentette: „ingatlanvásárlásai a nemzeti tulajdont gyarapítják, közpénzből teremtenek közvagyont”. Ezért a jegybank visszautasítja az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban megfogalmazott „alaptalan, politikai célzatú vádakat”. Nem tetszik a bank vezetőinek, hogy az elmúlt hetekben több hazai médiumban, több alkalommal bírálta az MNB-t Bodnár Zoltán, a Magyar Liberális Párt politikusa, aki régebben a Nemzeti Banknál dolgozott mint alelnök. Nem hagyták ki azt a passzust sem, hogy az ingatlanvásárlásokról döntéseiket a „kormánytól, az ellenzéki pártoktól és a pénzpiaci lobbiktól függetlenül” hozzák meg. A pénz, ami a Magyar Nemzeti Bankban van, nem egy kereskedelmi bank pénze, hanem a magyar embereké, az adófizetőké. Nekik nem mindegy, kedves MNB, hogy önök mire költik az óriási ös?- szegeket. Az embereknek se Eiffel-palotára, se vidéki üdülőkastélyokra szüksége nincsen. Óriási nagy a szegénység az országban, ezért ezeket a luxuskiadásokat másképpen nevezni nem lehet, csak pazarlásnak. Aki nagyon gazdag, azt hiszi, hogy mindent megengedhet magának.
Remélem, ezért nem fognak megsértődni.


Hitvány rendelet
Wiegandt Richárd, Budapest
Az útdíjrendelet tarthatatlansága miatt a miniszterelnök kénytelen volt egy hónapos próbaidőt hirdetni. Letelt, és csupán az derült ki, hogy hanyag, átgondolatlan, elkapkodott, rögtönzött és meg nem vitatott útdíjrendeletet hozott a kormány. Nem kell ugyanis próbaidő annak a megállapítására, hogy van olyan híd, amely két megyéhez tartozik, hogy van olyan autópálya-szakasz, amelyik áthalad egy megyén, de arról abba a megyébe lehajtani nem lehet, hogy Ferihegyre csak megyei matricával lehet eljutni, hogy Veszprém megyében az 1 km-re számított útdíj többszöröse a más megyékben fizetendőnek. A hitvány rendelet előkészítője és beterjesztője rossz munkájával bohócot csinált a kormányfőből, és ezért bizony felelősségre vonás járna.


A helyzet tragikus
Popovics Lászlóné, Beregszász
Örömmel olvastam, hogy a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottsága megtárgyalta a kárpátaljai magyarok helyzetét, tekintettel arra, hogy országunkban dúl a háború. Ma senki sem tudja megmondani, mi lesz ennek a vége, de az emberek felkészültek a legrosszabbra. Kedden, amikor ülésezett a nemzetbiztonsági bizottság Budapesten, nálunk, Beregszászon is volt egy érdekes értekezlet. A járási és városi vezetők, a falusi polgármesterek, a rendőrparancsnokok és a hadkiegészítő vezetői arról tanácskoztak, hogy kinek és milyen felelőssége van akkor, ha a hadkötelesek nem teljesítik a parancsot. Vaszil Dzerin hadkiegészítő parancsnok azt követelte, hogy minden hadkötelesnek időben meg kell jelennie a behívókban megnevezett helyeken. Mikola Kurica, a Beregszászi Járás rendőrparancsnoka közölte, ha a vezetők nem teljesítik a behívások követelményét, a törvény előtt fognak felelni. Vladiszlav Bratjuk ügyész hangoztatta, hogy sürgősen teljesíteni kell a katonai szolgálatra való behívást, mert azokat, akik hónapok óta harcolnak a fronton, le kell cserélni. Szóval: Budapesten lehet tartani bizottsági üléseket, de itt ez senki sem érdekel, mint írja szerdán a mukachevo. net. Az országban háború van, és, sajnos, nekünk is oda kell küldeni a férjeinket és a fiainkat. És ez a legnagyobb tragédia.


Ilyen adó, olyan adó
Forró János, Budapest
Minap az Egyenes beszéd című műsorban megjelent Fónagy János államtitkár, tisztázandó a matricákkal kapcsolatos kérdéseket. Sajnos nagyon siralmasra sikeredett. Igaz, a gyorsforgalmi kifejezés magába foglalja az autópálya és az autóút fogalmát, mégis mindegyik más. Ha csak a sebességkülönbséget veszem: autópályán 130 km/ óra, autóúton 110 km/óra. Az elkerülő utakat csak ők nevezték el gyorsforgalminak. A Vecsést, Abonyt, Ceglédet, Szolnokot elkerülő utak valóban elkerülők, mivel nem a városon keresztül mennek. Az M0-s főleg az, mert a fővárosból teljes egészében kiviszi a gépjárműforgalmat, azaz elkerüli Budapestet. Ahol ki vannak téve sebességkorlátozó táblák (70 km, 80 km stb.), az mitől is gyorsforgalmi? Rettenetesen gyatrára sikeredett a magyarázkodás. Ha én is tévednék valamiben, na, bumm, én csak egy nyúzott autós vagyok. Ha netán szeretnének még valami adót bevezetni, íme, néhány tipp: akadó, apadó, beadó, kiadó, leadó, feladó, lankadó, megadó, eladó, támadó, híradó, kókadó, átadó, haladó, hangadó, hervadó, fakadó, hamvadó. Egyelőre ennyi is elég, pedig van még néhány, amit érdemes lenne említeni. A polgárok meg csak nyögjék, míg bele nem pusztulnak!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!