'Mondhatom, szépen zárta ezt az évet a parlament'

Legyen végre béke!
Frenkel Eszter, Szeged
Befejeződik az év, amely sok mindent hozott az embereknek, jót és rosszat is. Amit nem tudott meghozni, az az, hogy a magyar országgyűlésben végre megértsék a képviselők: itt az ideje tisztelniük egymást. Azt gondoltam, ha kisebb létszámú parlamentünk lesz, az ottani viselkedéskultúra színvonala is emelkedni fog. Nagyot tévedtem, mert a kormánypárti képviselők, ahogy eddig nem tartották embernek ellenzéki társaikat, úgy nem tartják ma sem. Kedden, amikor az Országgyűlés az Áder János köztársasági elnök által visszaküldött törvényekkel foglalkozott, a teremben egyik percről a másikra hatalmas hangzavar keletkezett.
Kövér László országgyűlési elnöknél elszakadt emiatt a cérna. Először odaszólt a saját, a kormánypárti képviselőknek, hogy ne kiabáljanak, azaz szó szerint: „Ne süllyedjenek az ellenzék színvonalára!” Ezután az MSZP-s Gőgös Zoltán felé nézve így szólította fel: „Képviselő úr, legyen szíves, duguljon el!”
Mondhatom, szépen zárta az évet a parlament. Nagyon lenne mit javítani. Ez a színt már ott tart, hogy övön aluli kultúráról beszélhetünk. Lesz itt valamikor béke?

Elégedetlenség minden hangnemben
Fried Ferenc, Budapest
Orbán Viktor kijelentése jól jellemzi a helyzetet: ő mondja meg, mi van, mi a demokrácia, ő hirdeti szerte a világban saját rendszere dicsőségét, miközben hetente tízezrek tüntetnek ellene az utcán. Naponta jönnek elő ostoba, kártékony, népnyúzó ötleteikkel, melyekről vagy egymás közt döntenek, vagy látszategyeztetés után hazudják: mindenki egyetértett. Azt is mondta a kedves vezető: ő nem hisz a statisztikáknak, melyek a népnyomorról számolnak be – hja, nem ő hamisította őket.
Elegünk van! Ezt harsogták a szónokok a december 16-i demonstráción, ahol a kormány összes népellenes húzásáról szó esett, s az elegáns szónoklatoktól a harsány tiltakozásokig minden hangnemben az elégedetlenség szólt. A tömeg jelentős része azonban nem a szónokokra figyelt, hanem a parlament előtt a rendőrökkel akasztott bajszot. Ez a hangulat már a menet során is érezhető volt, a 2-es villamos pályáján többen köveket szedtek fel s másokat is ezt javasolták. A tüntetés szervezői ugyan próbálták a Kossuth téren e csoportot nyugalomra inteni – sikertelenül. A hivatalos program után e társaság vezetője is beszélni kezdett. Elmondta, ők eddig hallgattak, ám most szólniuk kell. Elegük van a rendezett tüntetésekből, ők cselekedni akarnak. Vad, uszító szöveget nyomott, s a fiam közölte: ő jelenlétével sem támogatja őket. Hazaindultunk, s a tévéből tudtam meg: újra nekimentek a rendőröknek, akik könnygázzal és sprayvel védték meg a Parlament épületét.
Hazafelé elgondolkodtam, s tudom, mások előtt is ez a kérdés lebeg: mi lehet a kifejlet? Én is a békés rendezvényeket szeretem, mint oly sokan, ám egyre inkább érzem: nem biztos, hogy igazunk van. Ez a hatalom a tüntetések hatására nem fog engedni, várja a hideget, a havat, amikor majd ez a mozgalom is lecsillapodik, s ők nyugodtan ülhetnek százmilliós házaikban. Lehet, hogy így lesz, de most is azt a lányt hallom, aki zárszóként ezt kiáltotta a mikrofonba: Lesz itt még forradalom!

Két gombóc fagyi
Róbert Hanna, Gyöngyös
Sok éve dolgozom a költségvetésben, de soha nem tudtam, hogy az állami bevételeket, pontosabban az emberektől beszedett pénzeket a fagylalt árában lehet mérni. Aki nézte a keddi parlamenti ülést, megértette, hogy az embereket a kormánypártok nem veszik komolyan.
Az ellenzék próbálta egy parlamenti ülésen megtárgyalni a bevezetendő útdíj kérdéseit, de a kormánypártok képviselői el sem mentek az év talán legabszurdabb, legrövidebb parlamenti ülésére. Az MSZP azt akarta, hogy az útdíjról tárgyaljanak, és arról szavazzanak, hogy ne lehessen pénzt szedni az elkerülő utak, például az M0-s használatáért. A kormánypárti képviselők „igazi hecckampánynak” nevezték a szocialisták kezdeményezését, és nem mentek el az ülésre. Ezzel is bebizonyították, hogy nem érdekli őket az MSZP javaslata. Az ülésen Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára válaszolt a képviselőknek, háromszor is nagyon dicsérte és megvédte az útdíjat.
Mint közgazdásznak „megtetszett” nekem, amikor Fónagy János azt mondta: az „intézkedés” megtakarítást jelent az embereknek, és ez az útdíj sok százezer(!) családon segít, mert csupán 400 forintért fogják használni az úthálózatot. Befejezésül kijelentette: „két gombóc fagyi árával kell mindenkinek hozzájárulnia a költségvetéshez.
A teremben az ellenzéki képviselők a hasukat fogták a nevetéstől, amikor az említett érvelés elhangzott. Reagálni a házszabály miatt nem tudtak, így meghallgatták az ügyeletes parlamenti kabarét. Akik ezt a produkciót a tévén keresztül nézték, megértették, hogy az ország törvényhozásban is helye van az igazi komolytalanságnak. Komikus az egész. Sajnos.

Igazi drogtörvényre van szükség
Perduk Zsolt, Budapest
Aki esténként nézi a tévéhíradókat, sokszor tanúja annak, mennyire gazdagok a drogdílerek, milyen házakban élnek, milyen luxuskörülmények között élvezik az életet. Tekintettel arra, hogy a Kocsis Máté-féle drogtesztelképzelés nagy felháborodást váltott ki, szeretném saját véleményemet megosztani a nyilvánossággal.
Az ENSZ adatai szerint az illegális drogkereskedelem körülbelül 400 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le évente, ez a legjövedelmezőbb üzletág a világon. Természetesen, ebben a „kereskedelmi tevékenységben” hatalmas a kockázat, de a dílerek nyugodtak, mert nekik nem kell adóbevallást készíteniük, nem kell fogyasztóvédelmi jogszabályokkal bíbelődniük.
Az extraprofit garantált.
Ez van hazánkban is, és erről szólnak a tévéhíradók. A riporterek minden esetben elmondják: a drogterjesztésért a letartóztatott legalább öt évet fog kapni, a másik esetben legalább hetet. A bűnözők jól tudják, hogy egy-két év múlva otthon lesznek. Ne felejtsük el, hogy a világ több mint 50 országában ez a tevékenység egyenlő a halálos ítélettel.
Természetesen nem szeretném, hogy Magyarországon kivégezzenek ezért egy bűnözőt, de itt az ideje az Országgyűlésnek elgondolkoznia azon, hogy azok, akik terjesztik a drogokat, pláne a fiatalok és gyerekek között, soha többé nem legyenek szabadok, életük végéig maradjanak rács mögött.
A törvény igazi szigora sokat segítene, ahogy miniszterelnökünk mondta nemrég a közrádióban, megtisztítani a társadalmat ettől a borzalomtól. Egy-két év szabadságvesztés a maffiózónak csak kis kikapcsolódás. De ha tudná, hogy tettéért élete végéig fog a börtönben ülni, lehetséges, hogy abbahagyná a dílerkedést.

Nem értem, mit akar elérni
Hommonai Kálmán, Budapest
Így, az év vége fele az emberek, beleértve a politikusokat is, általában értékelik azt, ami sikerült, és ami nem az elmúlt évben. Sok minden jó volt, de rengeteg dologgal nem lehetünk elégedettek. Engem az év utolsó hónapjaiban nagyon aggaszt az, hogy a „fiatal politikusok”, élükön Lázár Jánossal, majdnem minden nap újabb és újabb ellenség keresésével vannak elfoglalva ahelyett, hogy megnyugodnának végre és tennének a dolgukat.
Esküszöm, mint eléggé felnőtt ember, nem értem, mit akar elérni Lázár János azzal, hogy kijelenti: „az amerikaiak lemondtak arról, hogy az ellenzéki pártok valaha is el tudnák nyerni a magyarok bizalmát, ezért inkább ők lépnek fel az elégedetlenkedők vezetőiként. Olyan kérdésekben foglalnak állást, amelyekben diplomaták nem szoktak, és meg akarják nekünk mondani, mit gondoljunk a világról”. És ezzel folytatta: „mintha az amerikai nagykövetség átvette volna a magyar ellenzék szerepét”.
Lázár csúcsminiszter ezzel a nagyon hamis gondolatával nem tesz jót országunknak, ez biztos. A kormány tagjainak nem kell keresniük az ellenségeket, pláne ha ezek az ellenségek nem is léteznek. Lázár szülei, gondolom, sokszor mondták neki, fiam, fogadd el ezt vagy azt a tanácsot. Én is úgy gondolom, nem szégyen néha elfogadni egy tapasztaltabb állam tanácsait. De megalázni egy kitűnő szövetségesünket, partnerünket, a világ leghatalmasabb államát, még Lázárnak sem ajánlatos. Mert a végén barátok nélkül maradunk, kedves „fiatal politikusok”.

------------------------

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!