Alapvetően alkalmazkodó típus vagyok. Próbálom elkerülni a felesleges konfliktusokat. Igyekszem olyan hülyének látszani, mint amilyennek néznek. Ez be szokott válni, de mostanában képtelen vagyok követni a tempót. A hullámok ezen a héten csaptak össze a fejem fölött.

A korábbi hetek fárasztó manyupozása után, amikor naponta átlagosan 14,8 alkalommal néztek hülyének, ez egy mudizós hét lett. Az történt, hogy múlt vasárnap még boldog Baa1-ként hajtotta a fejét álomra az ország, de hétfőn Baa3-ként ébredt fel, ráadásul negatív kilátásokkal. A Moody’s befektetési tanácsadó cég ugyanis hétfő reggel hozta nyilvánosságra, hogy egyszerre két kategóriával rontotta Magyarország befektetési besorolását, ami már csupán egy fokozatnyira van a bóvli kategóriától.

Mi történhetett éjszaka? Először arra gondoltam, hogy megint Kósa vagy Szijjártó mondott valamit, de ennek nem találtam nyomát sehol. Lehet, hogy valamelyikük álmában beszélt és a hitelminősítők már erre is figyelnek az elhíresült görögös nyilatkozatuk óta. Egy pillanatra Matolcsy is gyanúba került, hátha esti borozgatás közben elkottyantott valahol valamit távlatos terveiről, de ezt aztán azzal vetettem el, hogy ebben az esetben bizonyára nem sikerült volna megállnunk a bóvli határán.

Ott gyötrődtem kétségek közepette, amikor mégis Matolcsy miniszter úr sietett segítségemre. Az eseményekre reagálva kifejezte meggyőződését, hogy a Moody’s leminősítése nyilvánvaló tévedésen alapul. Nos, ez simán elképzelhető szerintem is. A nagyobb hitelminősítőknél ugyanis általában vasárnapról hétfőre virradóan van nagytakarítás. Nem nehéz elképzelni, hogy portörölgetés közben a nemzetközi befektetési ügyekben egyébként járatlan takarítónő véletlenül egyszerre nyomta meg a Magyarország és a – szerencsétlen módon éppen mellette lévő – Baa3 mínusz gombot. Reggel aztán munkakezdéskor a Moody’s-nál azonnal észrevették a hibát, kitört a balhé, jól leszidták a takarítónőt, de nem akarták, hogy a Lehman Broders csődje óta megtépázott tekintélyük újabb csorbát szenvedjen, ezért annyiba hagyták a dolgot. Felhívták telefonon Matolcsyt, sűrű elnézést kértek, és megígérték, hogy a takarítónőt örökre eltiltják a portörléstől.

Az ellenzék persze azonnal a maga javára igyekezett kihasználni a véletlenek szerencsétlen összjátékát. A mudisták kórusa azt sipítozta, hogy az Orbán-kormány addig kereste a kitörési pontokat, amíg meg nem találta, és azonnal ki is tört a balhé. Ide vezet az inkompetencia, a hozzá nem értés, a rögtönzés, ez a következménye, ha egy kormány hagymázas délibábokat kerget. A mundér becsületét védő ellenmudisták viszont arra emlékeztettek, hogy az előző kormányokat az elmúlt nyolc évben összesen tízszer minősítették le, ehhez képest a mostani kabinet egész jól áll. Viszontválaszukban a mudisták arra hívták fel a figyelmet, hogy nyolc hónap alatt két leminősítés időarányosan még az előző kurzusokon is túltesz. Erre sem késett a válasz: a ballib koalíció így is, úgy is vesztett, a Fidesz sose múlhatja őket alul, mivel lefelé már nincs nyolc fokozat a minősítési skálán.

Ekkor megint kétségbe zuhantam, mert nem tudtam eldönteni, hogy kinek van igaza. Kósa Lajos sietett a segítségemre. Az ügyet egészen más kontextusba helyezte mondván, a kormány juszt se fogja megsanyargatni az embereket, merthogy erre megy ki a játék: „Egy angol fiatalember, aki üldögél a City-beli irodájában, és kólát szürcsölve kinéz az ablakon, és elnézi a ködös angol háztetőket, annak mit fáj az egyébként, hogy ön mondjuk kap-e tizenkettedik havi fizetést vagy sem. Nem nézi a magyar nyugdíjast, nem nézi a magyar munkavállalót, a magyar családokat. Az sem érdekli, hogy Magyarország van-e vagy nincs” – mondta Kósa egy tévéműsorban. A költő jutott eszembe erről: Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj. (Még Kósa Lajos is csak légypiszoknak látszik.) Ilyenek minősítgetnek bennünket?! Mit tudnak ezek a magyar rögvalóságról?! A londoni Canary Wharf toronyépületének ötvenedik emeletére nem hallatszik fel méneseknek nyargaló futása, a csikósok kurjantása, meg hogy kuncog a krajcár, ezért dolgoztál, nem épp semmiért!

Azóta én is megnyugodtam, a piac is kiheverte pillanatnyi megingását, úgyhogy akár felszabadult is lehetnék. De nem. Ülök az irodámban, kólát szürcsölve kinézek az ablakon, elnézem a ködös budapesti háztetőket, s egyfolytában egy angol mondás jár a fejemben: You can fool all of the people some of the time, some of the people all of the time but you cannot fool all of the people all of the time: egy ideig mindenkit lehet hülyíteni, van, akit a végtelenségig lehet hülyíteni, de mindenkit a végtelenségig nem lehet hülyíteni.

 

Címkék: költségvetés

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!