Ha az ellenzékről beszélünk, akár ha a magyar fociról szólnánk. Itt is jól látható a következő és az azután jövő vereség, az ügyetleneket és a blöffölőket is lehet alázni.
Megtehetjük, de fogalmunk sem lesz róla, eközben mi történik valójában. Pedig nemcsak minket vernek például a futballpályákon, hanem az oroszoktól a posztszovjet térségig mindenkit, aki velünk azonos pályán mozog. Közös az is, hogy ebben a térségben majd’ mindenhol egymásba karolva, lassan már élőláncot alkotva vonulnak a monarchák, mint valami kombájnsor. Magukba forgatnak mindent. Az ellenzéket is. Aratás után a maradékon lehet osztozni…
Ebben a helyzetben az ellenzék nálunk egyre türelmetlenebbül próbál szembeszállni, társakat találni. Gyurcsány Ferenc például az egyetemistákat kérdezte fel a Facebookon: „Na, akkor vessetek számot önmagatokkal! Bezárás előtt van a CEU. AZ ELTE több szakán lényegében nem tudnak tanítani, akkora a baj. A Közgáz most lesz alapítványi egyetem, egy év múlva csak az tanulhat, akinek sok pénze van. Döntsétek el, kik vagytok! Besimuló, mindent eltűrő huszonévesek, vagy értelmiségi pályára készülő hazafiak, európaiak. Bárhogyan dönthettek. De a mostani döntésetek sok tekintetben az életetekről szól. Kik lesztek? Fizetett, akár alázott kiszolgálók vagy önálló emberek? Kiálltok magatokért, vagy bármit megcsinálhatnak veletek? Döntsetek! Ha csak egyszer is uralkodhatnak felettetek, akkor majd ezerszer meg fogják tenni ezt egész életetekben. És kik lesztek akkor a következő 60 évben? Fizetett senkik? Kik vagytok?”
Szinte halljuk a lelátót a háttérben: Egyszerűen senkik vagytok, hej, hej! Aki nem ugrál, fideszes, hej! De hiába a skandálás. Nem ugrálnak.
Gyurcsány Ferenc türelmetlensége politikailag és személy szerint is érthető. Ő aztán emlékezhet rá, hogy 2006 nyarán az egyetemisták a Zamárdi EFOTT-on nekimentek, majd elnökük nyilatkozatban kérte a kormányt, vonja vissza a fejlesztési részhozzájárulásra vonatkozó törvénytervezetet. Bejelentette, ha mégis elfogadják a törvényt, a HÖOK megkezdi egy őszre tervezett demonstráció előkészítését. Tudjuk, mi történt aztán azon az őszön, még ha nem is az egyetemisták gyújtották fel a tv épületét.
A részhozzájárulás a tandíj akkori neve volt. Annak a tandíjnak, amelyet a mostani kormány szép lassan az egyetemisták felére bevezetett és a kört tágítja. A többiek átlag ötéves röghöz kötést kaptak. És csend van. Gyurcsányt ez érthetően idegesíti.
Pedig nem váratlan a helyzet. Azt az egyetemi ifjúságot szólítja meg, amely minden felmérés szerint dominánsan (már-már szélső)jobboldali. Azoktól várna el kemény fellépést, akik a felső rétegeket segítő hatalom kegyeltjei. Semmiféle zajt nem ütve el is ment a fülek mellett a Facebook-kihívás.
Ahogy annyi más megindulás is műhelyfoglalkozássá vált, miközben tömegfelháborodás beindítása volt a cél. Néhány napja Gyurcsány Ferenc és csapata, hogy most már ebben a körben maradjunk, a kormány által a közterületekről kiűzetésre ítélt hajléktalanokkal való együttérzésből a Parlament lépcsőjén éjszakázott. Erre éppen Vecsei Miklós, a szociális szakma egyik legtekintélyesebb embere, a máltaiak alelnöke, aki Gyurcsány kormányaiban hajléktalanügyi miniszteri biztos is volt, mondta be, hogy ne adjanak az emberek pénzt vagy élelmet a fedél nélkülieknek. Van számukra megfelelő hely, és az új helyzetben legalább be is mennek.
Mintha lehetetlen volna balról arra indulni, ahol fogadókészség is van. Ismétlődnek a kínos értetlenség helyzetei.
Pedig a Fidesz-kormány a szociális kasszát nyolc év alatt harmadolta. Viszont beindította a rezsi-, majd a közmunkaprogramot. Hiába véreznek ezek ezer sebből, minél szegényebb egy település, annál nagyobb fölénnyel állt a választásokon a Fidesz mellé. Emberileg érvényes a hagyományos baloldali logika, de politikailag most nem hatásos. Se nálunk, se máshol. A nagyüzemi proletariátus a multiknál dolgozik. Jó helyzetben. A többiek egyre inkább hálózatokban és nem egy helyen végzik a munkájukat. Nálunk is. (Vesd össze: webáruház kontra nagyáruház.) Ők sem elérhetők a hagyományos baloldal számára. A jelek szerint szinte alig valaki az már, miközben mérhetetlenül sokan szorulnának segítségre – rokkantak, fogyatékosok, tartósan betegek, kisebbségek, lakhatási és másféle nélkülözésben élők, egyedülállók, leszakadó térségek.
Akiben van eredendő és erős rokonszenv, segítőkészség az elesettek iránt, akár a baloldali politika felé is fordíthatja. Nehéz, kiszorított helyzeteket, sok gyengeséget és rászorultságot fog találni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
