Vasárnapi Hírek - A különvélemény: Nagy B. György vezércikke.
Mulatnak az urak: a főispán nótáját húzza a cigány. Vagy épp a párttitkárét. Csak a titulus változik, a rítus ugyanaz – a kiváltságosak nekifenekedett, borízű dalolása közben eldől, kihez mennyi pénz csorog. Orbán Viktor Pekingben a Bank of China füleibe bazseváltatta, hogy a „szegedi csikós lenn itat a Tiszán”: a zenét a miniszterelnök fizette, a tőkét Kína – állami – pénzintézete adhatja, és ha létrejön az üzlet, a számlát a magyar adófizetők állják. Persze picinke bizniszről van szó, alig nyolcada a paksi bővítésnek, 550 milliárd forintból kijön. A Belgrádból Budapestre futó szupervonat magyarországi szakaszát kellene ebből a summából megépíteni – 80 százalékát a kínai hitel fedezné, 20 százalékot a kormány adná. A befektetés megtérülése kimutathatatlan, legalábbis a magyar fél számára. Kína profitálhat, triplán.
Egyrészt akár 120 milliárd forintot is eltehet kamat formájában, másrészt kínai cégek intézik az építkezést, harmadrészt az athéni kikötőbe érkező árut ezzel a vasúttal szállíthatja Magyarországra és az EU-ba.
A Mennyei Birodalomnak mennyei ez a megállapodás, Magyarország számára borzasztóan egyoldalú. Jó, a kínaiak magyar alvállalkozóinak nyilván csurranhat-cseppenhet némi áfa (ökölszabály szerint úgy 80-100 milliárd), ám még ebben a rendszerben is meghökkentően kisstílű lenne, ha ennyit (némi visszaosztást) jelentene a kínai kapcsolat. Az optimista forgatókönyvek szerint a vasútbiznisz egyfajta befektetés a jövőbe. Egyes kormányzati forgatókönyvek ugyanis úgy számolnak: ha apadnak az uniós források 2020 után (vagy nem mindent a kormány költhet el), akkor új finanszírozót kell keresni, és Kína remek pénzország. Azaz a jövőben az oligarchákat hizlaló állami beruházásokat az ázsiai birodalom hitelezhetné. Hogy milyen kamatkondíciókkal, azon kár lamentálni – az ördög ugyanis nem a „percentben” bújik meg.
Emlékeztetőül: a paksi bővítésre adott hitel kamatozása eredetileg tényleg nem volt rossz, mára ugyan romlott a helyzet, és így az átlagajánlatok alá gyengült, de az alapvető baj nem ez. Hanem az a sok klauzula, melyek közül a legdurvább, hogy az orosz fél egyoldalúan visszakérheti szinte azonnal a hitel összegét (persze kamatostul).
Joggal merül fel a kérdés, hogyha ilyen kemény kondíciókkal ad kölcsönt a Kelet, akkor miért a fél- és teljesen ázsiai nagyhatalmaknál kuncsorog pénzért az Orbán-rezsim?
Másképp fogalmazva: miért nem jó az IMF (Nemzetközi Valutaalap) olykor jobb kondíciókkal elhozható pénze, mint a fél- vagy teljes diktatúrák kölcsöne?
A válasz vélhetően egy szó: átláthatóság. Amitől a rezsim prüszköl. Az IMF-hitelszerződéseinek főbb paraméterei ugyanis ismertek – uniós döntéshozók, hitelminősítő cégek, kormányzati intézmények előtt egyaránt (és olykor a nyilvánosság is tud róluk). Ráadásul a pénz felhasználását is sokkal szigorúbban ellenőrzi a Nemzetközi Valutalap, nincs pluszköltség, túlárazás, haveri alvállalkozó.
Ezt pedig a rezsim nem állja. Úgyhogy mégiscsak megeshet, hogy ilyen kisstílű a rendszer, és a „Keleti nyitás” politikája a pőre visszaosztás politikája. Amit nyilván rejteni kell. (Nem véletlen, hogy a paksi hitelszerződést a képviselők sem ismerhették meg.) Most szintet lépett a mutyititkosítás technikája: a jövőben a NAV se látna rá Andy Vajna kaszinóbizniszeire, ugyanis a kormány átalakítaná a szerencsejáték-felügyelet rendszerét, és jórészt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra bízná. Persze lehet, hogy ez csak a kezdeti lépés és nemsokára az összes kormánypénzből gazdagodó vállalkozó üzletágait „átveszi” a fejlesztési tárca, csak az átlagpolgárok maradnak a NAV-nak. És igazából ez lenne a világrendje – elkülönülne a befizető és a kifizető részleg. A NAV ezerszázalékos gondossággal facsarná ki a polgárokat, hiszen hova jutna a világ, ha az „elosztási tárca” nem tudná kellően kibélelni a haverokat? De amíg ez megvalósul, addig is itt van a kínai és az orosz „áthidaló hitel”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
