Nagy B. György: Beteljesítették Telekit

Örömmel értenék egyet Orbán Viktorral, amikor Magyarországot európai középhatalomként határozza meg. Csöppet sem bánnám, ha a politikai-gazdasági stratégák éppúgy számolnának hazánkkal, mint mondjuk Spanyolországgal, Svédországgal, Olaszországgal vagy Hollandiával, egyszóval az európai középhatalmakkal.

Nem vitás, a geopolitika formálói számolnak is Magyarországgal, hiszen pont a vén kontinens közepén van – tehát Orbán definíciójának legalább az első fele pontos. A hatalom kitétel azonban kizárólag a miniszterelnök valóságában létezik. Hogy ez kommunikációs vagy hitvalóság, az nem mellékes kérdés.

A hatalmi pozíciónak számos eredője lehet. Determinálhatja az adott állam területének és/vagy népességének nagysága. Adódhat a gazdaság erejéből (itt egy kis ország innovációval ellensúlyozhatja kapacitásbéli hátrányait). Gyökerezhet az ütőképes hadseregben, és fakadhat külpolitikai kapcsolatokból, amikor nagyhatalmak támogatása biztosítja a kellő súlyt.

Magyarország esetében egyik feltétel sem teljesül. A területi nagyság – és vele együtt az ásványkincsek tömege – a trianoni csonkolás miatt odaveszett. Az, hogy a kormány összeszerelő üzemmé formálta az országot, nem jelent érdemi gazdasági potenciált. Ugyan az autóipari beruházások ideig-óráig szépen hizlalják a GDP-t, de ha más technológiára áll át az iparág, a nemzeti össztermék beszakad – mert az összeszerelő üzemek csak követik a változásokat, nem pedig alakítják a folyamatokat. A honi haderőre szót vesztegetni is kár, a szomszédos országok seregeinek sem jelentene komoly akadályt, a szerbek például először Kecskeméten szusszannának, ha úgy adódna.

Ami pedig a nagyhatalmak barátságát illeti, hát Berlin egyedül a német befektetésekre tekintettel viszonyul hűvös korrektséggel az Orbán-kormányhoz – kérdés, meddig: a választási kampányban már témává izmosodott Magyarország.

Kína elveszi, amit lehet (lásd szupervasút Belgrádig), de cserébe nem kedveskedik kedvezményes kölcsönnel vagy bármi egyébbel, Trump elnök Amerikája – a reményekkel ellentétben – nem ölelte keblére az Orbán-rezsimet. Sőt, a CEU-ügy kimondottan hűvössé tette a viszonyt. Amit az sem dob fel, hogy az Egyesült Államok elitjének egy meghatározó tagját – nevezetesen Soros Györgyöt – kvázi terroristaként kezelik a kormányzati hivatalosságok. Miközben fenntartás nélkül fogadják el azt az embert, aki hekkerhadsereget tart, saját népüket irtó diktátorok gazdája, és területeket tép ki más országokból. Magyarán: a kormány fenntartás nélkül elfogadja Vlagyimir Putyin elnököt. Sőt: Paks mindenáron való felépítésével olyan pénzügyi és energiafüggésbe kényszeríti az országot, ami miatt joggal merül fel a kérdés: Magyarország függetlenségét is hajlandó-e veszélyeztetni az Orbán-rezsim Moszkva kedvéért? (Következésképp a putyini kapcsolat sem emeli Magyarországot középhatalommá.)

És ennél a pontnál érdemes visszatérni a kommunikációs vagy hitvalóság felvetéshez. Nem valószínű, hogy az orosz fél zsarolópotenciálját ismerő Orbán nem hisz a középhatalom mondásban – az mindössze az értelmiségi-gazdasági holdudvarnak szól. A miniszterelnök vélhetően pontosan ismeri a pályát, így tudja, hogy ott van esélye, ahol nem közép- vagy nagyhatalom a partner; ahova nem ér el a szövetségi rendszerek (EU, NATO) keze; ahol szintén kleptokrácia üzemel. (Az utóbbi fogalom kibontása: az állami korrupció rendszere, ahol a hatalom tagjai elsődlegesen a kormányzati szereplők holdudvar-gyarapodását tartják szem előtt.)

Nos, ennek a modellnek iskolapéldája Azerbajdzsán, mellyel az Orbán-rezsim remek kapcsolatokat ápol – különösen azóta, hogy kiadta Ramil Safarovot, akit hazája nemzeti hősként tisztelt, miután egy baltával meggyilkolt egy örmény katonát.
(Emlékeztetőül: a NATO Partnerség a Békéért program keretében Safarov részt vett egy, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2004 elején tartott angolnyelv-tanfolyamon – tanulótársával a hálóhelyiségben végzett.)

És akkor sorakozzon itt pár tény. Orbán Viktor 2012-ben Azerbajdzsánban tárgyal, többek között az egyik miniszterelnök-helyettessel. Orbán hazatér, Safarovot kiadják.

Ezzel párhuzamosan egy, a miniszterelnök-helyettes köthető azeri cég (amely része egy pénzek eredetének eltüntetésére szakosodott hálózatnak) mintegy 2 milliárd forintot utal egy offshore vállalkozás számlájára. Az offshore cég bejegyzését egy erre szakosodott magyar kft. kérte, és a hazai MKB bankban vezet számlát.

Az offshore céget 2015-ben szüntetik meg – nem véletlenül: nemzetközi hatóságok nyomoznak az azeri miniszterelnök-helyetteshez köthető céghálózat után.

Kimutatható oksági kapcsolat nincs a történések között – ám a sajtóinterpretáció szerint az Orbán-rezsim pénzért adta ki a baltás gyilkost. Ám ezt – egyelőre legalábbis – képtelenség bizonyítani, már csak azért is, mert előbb az állam megvette az MKB-t, majd Mészáros Lőrinc vásárolta be magát a pénzintézetbe, így annak adatbázisaiból már soha semmi nem derül ki.

Szóval nagyjából ekkora az Orbán-rezsim mozgástere. Amennyiben igaz a sajtó interpretációja, a Magyarország-hatalom ma mindössze arra elég, hogy igazzá tegye a szószegés elől az öngyilkosságba menekülő Teleki Pál miniszterelnök sötét jóslatát: „Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet!” És a helyzet némiképp súlyosabb – az Orbán-kabinet ugyanis úgy lépett erre az útra, hogy semmilyen nemzetközi körülmény nem kényszerítette erre
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!