Nagy B. György: Mi, magunk

Komótos precizitással restaurálta az orosz demokráciát autoriter rendszerré Vlagyimir Putyin, a cári birodalom és a Szovjetunió új minőségű kevercsévé.

Pár precedens perrel (börtön, vagyonelkobzás, miegymás) megtörte az oligarchák gerincét. Amikor az elit kushadt, a nép torkát szorította el, módszeresen végezve ki a civil szervezeteket. Létrehozta a kormányhű civilek hálózatát, majd külföldi ügynöknek bélyegzett minden szervezetet, ami orosz földön kívülről is kapott támogatást. Propagandagépezete kíméletlenül sulykolta, hogy hazaáruló mindenki, aki kritikával illeti őputyinságát.

Hogy a társadalom zöme hiszi is, amit az állammédia tölt a fejébe, vagy sem, azt nem tudni. De hallgatni hallgat a többség. A nem rendszerkonform kisebbség az utolsó megmaradt fórumon próbál protestálni. Ez a fórum az utca. Tízezrek vonultak a közterekre Oroszország nagyvárosaiban – eddig mintegy 1600 tüntetőt tartóztattak le. Az oszlatási akciók során különleges egységek parancsnokai tűntek fel. Az üzenet egyértelmű: aki rendszerkritikus, az a titkosszolgálatok alanya.

Putyin nem politikus. Egy erőszakszervezet nevelte fel. A KGB logikája az erő logikája – egy titkosszolga nem lép szövetségre a néppel, uralja azt. És eltapos mindent, ami a saját pőreségében mutatja meg uralmát.

Az Orbán-rezsim most egy nem politikus/politikán kívüli rendszert koppint, lépésről lépésre. Csak jelzésképpen: Simicska Lajossal vállvetve letörte a balos iparbárókat és nagyvállalkozókat. Most Simicskát fenyíti (lásd adónyomozók kutakodtak az egykori főoligarcha plakátcégénél), hogy mindenki értse: csak a politika teheti vagyonemberré, ha paríroz mindhalálig. Aztán kiépült az állami civilhálózat, élén a CÖF-fel, amit az MVM több mint félmilliárddal „tőkésített fel”. És épp most bélyegezte meg törvényben a kormányzat azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldről is kapnak támogatást.

Hogy a kormány kérlelhetetlenül betartja az új szabályt, azt Trócsányi László igazságügy-miniszter tette világossá, hogy ő nem ismeri a polgári engedetlenség fogalmát: azaz a civil társaságok nem tagadhatják meg erre hivatkozva, hogy regisztrálják magukat a nem „külföldről támogatott szervezetek” listáján.

És nemcsak a jog csap oda, de az ököl is. A rendőrség 14 órás razziát tartott az Auróra Közösségi Házban. Hivatalosan lakossági bejelentés nógatta oda a rendőröket, ahol rendszeresen beszélgetnek kisebbségi és civil jogokról. A rajtaütés apropóját az adta, hogy éppen a kender ipari felhasználásáról tartottak előadást az Aurórában, így drograzziának lehetett beállítani a „rendőrségi felvonulást”. Ami egyértelműen megfélemlítés volt, 30 erőszakember igazoltatott 120 vendéget – és 15-öt állítottak elő. A „nagy fogás” két gramm marihuána volt, ennél bármelyik szórakozóhelyen többet találhatott volna a rendőrség. De a lényeg az, hogy átment az üzenet: saját privát terében sincs biztonságban az, aki a rendszer ellen szót emel. Nem maradt más szabad tér, csak az utca. Ahova fideszes politikusok – egybehangzóan – tömegeket vizionálnak. Azt is tudják, hogy ősszel telik meg a köztér. Az sem titok előttük, hogy provokátorok organizálják a tüntetéseket.

Ha úgy tetszik, idejekorán megbélyegeznek mindenkit, akinek nem tetszik a rendszer, előre legitimálják, miért söprik tisztára az utcákat. Budapest, 2017 ősze.

Hogy túlzás mindig az oroszokra mutogatni? Hogy túlzás Moszkvát Budapestre vetíteni? Meglehet. De semmivel nem nagyobb aránytévesztés, mint amit az Orbán-kormány bevállalt. Drámai erejű a kép: Szabó Tímea több méter hosszú papírívet mutat a miniszterelnöknek. Rajta nevek végtelen sorban. Azok a szervezetek, amelyek áldozatul esnek a civiltörvénynek.

Rákbetegek mindennapjait könnyítik meg, idősek ápolásában segítenek, nagycsaládokat támogatnak, beteg gyerekeket utaztatnak kórházba – végtelen a lista. Ám a hatalomnak nem számít, hogy emberek százezreinek életét csonkítja meg, ha cserébe elhallgattathat néhány kormánykritikus szervezetet, melyek korrupcióról, kiskirályokról, megnyomorított emberekről beszélnek.

Mert ennek a hatalomnak csakis önmaga számít, az ember mindössze abban a két percben, amíg a fülkében „a megfelelő helyre” teszi az ikszet.

Úgyhogy amikor valaki szűrő nélkül engedi át magán a kormány kommunikációját, gondoljon arra, éppen azt nehezíti meg, hogy a mamának ne jusson rákgyógyszer, a kisgyereknek ruha, a kirúgott embernek pedig jogsegély.

És amikor mindezt szóvá tenné, már nem lesz senki, aki meghallgassa, aki felerősítse a hangját. Mert a civilek mi vagyunk, amikor toleráljuk a nem kormányzati szervezetek regulázását, akkor a saját jogaink csonkolását tűrjük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!