VASÁRNAPI HÍREK – A KÜLÖNVÉLEMÉNY – Nagy B. György vezércikke.

 
VH, 2017. augusztus 6.


A múltat végképp eltörölni „internacionalista felszólító” mondatot a kormány kijelentő módba tette át. Nem országmozgató ideológiákat radíroz ki, hanem életeket – de azokból mindjárt kétmilliót. Hogy mindenképpen újrázhasson, intenzíven mozgósít a kettős állampolgárok között.

Azzal az érvvel azonban nem tud/nem tudott mit kezdeni, miszerint nem etikus, hogy azok döntsenek Magyarország sorsáról, akik nem veszik ki a részüket a közteherviselésből, adót, járulékot nem fizetnek – viszont juttatásokra igényt tarthatnak. Érdemi válasza erre a felvetésre most sincs a hatalomnak, viszont – hite szerint – legalább a helyes kommunikációs panelt megtalálta.

Fidesz-prominensek most azzal példálóznak: a nyugdíjasok sem fizetnek adót, mégis gondoskodik róluk az állam. Úgy látszik, az, hogy negyven éven át fizették a nyugdíjjárulékokat, hidegen hagyja a hatalmat. Pedig nem maguknak tették félre, hiszen a szisztéma arra épül, hogy a befizetéseket rögvest odaadják az időseknek, azaz a mindenkori fiatal és középkorú generáció állja a nyugdíjat. Ha úgy tetszik, a ma nyugdíjasai tartották el a fideszes politikusok nagymamáit és nagypapáit (és olykor anyukát és apukát is). És nagyon gyakran a ma nyugdíjasai teremtették meg a mai fiataloknak és középkorúaknak az indulás lehetőségét, az anyagi bázist. Ha úgy tetszik, az idősek segítették hozzá az államot potens adófizetőkhöz.

De ez többé nem érdem. Semmit nem nyom a latban a nemzetnek, a nemzedékeknek tett szolgálat. Csak az számít, ha valaki ezt a rezsimet építi, ennek az erőnek puncsol. Így értelemszerűen ennek a rendszernek sokkal többet jelent egy voks, ami hatalomban tartja, mint egy becsületben ledolgozott élet.

Választások jönnek, nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok dicséretét zengi a politika, pluszpénzt kapnak, és senki ki nem ejt a száján egyetlen idősbíráló mondatot sem.

Hiszen a nyugdíjasok a legfontosabb szavazatmaximáló tényezők. De érdemes a most elővezetett „elszólás értékű” kormányzati mondásból kiköszönő üzenetre emlékezni. Érdemes észben tartani, hogy a kabinet interpretációjában a nyugdíjasok – két választás között mindenképpen – semmittevő pénznyelők. És ezzel párhuzamosan azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészségügy – aminek legintenzívebb használói az idősek – jelen formájában fenntarthatatlan.

Ahogy érdemi változtatás nélkül a nyugdíjrendszer sem húzza már túl soká. Ebből a nem túl bonyolult közgazdasági képletből az következik, hogy a választások után a kormány kénytelen szűkíteni az alanyi jogon járó ellátások körét. Magyarán: elértékteleníti a korábban (és az épp most befizetett járulékot), és az, aki nyugdíjasként tisztességes törődést szeretne, fizetni kényszerül.

Ha pechje van, ezt a pénzt egy csökkentett (lásd sorvadó nyugdíjasság) időskori ellátásból kénytelen kigazdálkodni.

Egyetlen vigasza az lehet, hogy már nem takarózhat vele a kettős állampolgárok ügyében a hatalom, hiszen az anyaországban a nyugdíjasok is kiveszik a részüket majd a közteherviselésből, mégpedig duplán. De ez csekély vigasz. Mielőtt bárki túl sötétnek bélyegezné ezt az eszmefuttatást, idézze fel, hogy a kormány bányászoktól és kohászoktól vette el a korkedvezményes nyugdíjat, rokkantak tömegeit fosztotta meg járandóságuktól, milliók magán-nyugdíjpénztári számláját söpörte ki. A konklúzió annyi: a hatalom nem ismer el szerzett jogokat. Pontosabban csak azokat a szerzett jogokat respektálja, amiket maga adományozott.

De csüggedni hiba lenne, mert a nyugdíj és az orvosi ellátás színvonalát egyaránt meg lehet őrizni. Mindössze annyi a teendő, hogy a határon túlra kell költözni, a magyar mellé megszerezni a román/szerb/szlovák állampolgárságot, majd a következő választás előtt regisztrálni a választási adatbázisba, és így ismét értékes választója lesz a hatalomnak. A távolság tényleg megszépít.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!