Nem váratlan, hogy az Orbán-kormány rárontott a civil szervezetekre is, de így is erősíti a vigasztalanság érzetét. Rárontott, még ha azt mondja is, hogy szándékai ártatlanok, csak átláthatóságot akar, amikor a külföldről (is) finanszírozott szervezeteket arra kényszeríti, minden előfordulásukkor tűzzék ki magukra ezt a matricát.
Tegyék ezt egy országban, amely jórészt az intenzív kormánypropaganda következtében Európa leginkább idegengyűlölő közösségévé süllyedt. (A népszavazás előtti menekültellenes – vagy, ahogy ők mondják: migránsellenes – plakátkampány nagyságrenddel növelte meg a szociológiailag mérhető idegenfóbiát, például ez a kormány szerepe az ügyben.) S hogy miért írtam azt, hogy ez nem volt váratlan? Érzületre semmiképpen sem, de teoretikusan sem?
A német Jan-Werner Müller, a világ talán legtöbbet idézett politológusainak egyike még tavaly szeptember elején írta azt a brit Guardianban, hogy a populista államok, mint Putyin Oroszországa vagy Lengyelország, illetve az orbáni Magyarország szükségképpen megtámadják hazájukban a civil szervezeteket.
És íme… Ezt kell tenniük Werner Müller szerint, mert hatalomtechnikájuk alapja, hogy a nép kizárólagos képviselőjének mondják magukat, amivel nemcsak politikai ellenfeleiket akarják kiszorítani (lásd Orbán és a centrális erőtér), hanem minden más, nem tőlük függő szerveződést is. Nem értik, mi az a fontos és morális alapú tevékenység, amit ők, a néppel közvetlenül konzultálva ne tudnának megoldani. Ha valaki mégis azzal jelentkezik, hogy márpedig ő szegényeken segítene, pláne, hogy emberi jogokat védene, számukra nyilvánvalóan a hatalom megszerzése érdekében teszi, vagy ami rosszabb, idegen hatalom felbujtására.
Ahogy ezt Orbán Viktor fogalmazta néhány napja egy interjúban: „Nem hiszem, hogy a polgári értelmiség szívesen árulna egy gyékényen azokkal, akikről a hamarosan elfogadandó törvény eredményeképpen világosan kiderül: külföldi pénzen, külföldi érdekeket szolgálva, külföldi megbízásból végzik a tevékenységüket.” Aki tehát külföldről kap pénzt, ellenséges, de legalábbis idegen érdekeket szolgál, fel sem tételezhető róla, hogy humánus indíttatásból szegődik egy ügy mellé.
Még az egyházakról sem? A populista hatalom számára nem. Az ilyen hatalom egyeduralomra tör, csak magában hisz.
Politikai monokultúrás gazdaságot vezet be. Hosszú ideig ugyanott, ugyanazt állítja elő, nagyipari módszerekkel.
Ez folyik itt.
A mezőgazdasági szakirodalom szerint a monokultúra veszélyei: a termesztés ki van téve a kártevők és a kórokozók kártételének. Mivel minden növény egyformán érzékeny egy adott kórokozóra, az egész állomány könnyen tönkremehet.
Ez esetben nincs más növényállomány biztosítékul.
A diverzitás hiányából adódóan a kórokozók és kártevők természetes ellenségeinek száma is kevesebb. Egy rövidebb környezeti stresszből a növények kevésbé képesek felépülni.
Szóról szóra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!