Andy Vajna a Fidesz-rezsim optimuma. Ugyan úgy, de Vajnánál mégiscsak jelentkezik hozzáadott érték, ha nem is azon a területen, ahonnan a vagyona származik.
Hetedik éve ő a magyar filmgyártás első állami embere, az ő kezébe fut össze pénz és hatalom, és immár komoly filmek készülnek, gyönyörűek az elismerések. Két év alatt két Oscar, Berlinből egy Arany Medve – meg az apró, amelyek boldogtalanabb időszakokban maguk is elegendőek lennének a büszkeségre. Az utóbbi hónapok pedig a Kincsemmel meghozták a közönségsikert is. Igaz, minden egyes tétel elé lehetne tenni egy „de”-t, ám ez a szócska egy bizonyos mennyiségen felül önmaga ellen fordul. (Egyet azért megkockáztatok: de egyetlen filmben sem ismerek rá a magunk világára, különösen nem az új uralkodó rétegre.)
Hátha Vajna példája azt bizonyítja, hogy a jóízlés ellen intézett minden kihívása ellenére ez a rendszer élet- és teljesítőképes? Hátha legalább statisztákként és országos szinten részesei lehetünk annak a romantikus hollywoodi nagyfilmvalóságnak, amit Vajna igazán kiszolgáltatott helyzetből választott felesége számára ír.
Hátha… a leggazdagabbodás ára, illetve társadalmi költsége azonban jellegzetesen Fidesz-világi. Vajna az állam jóvoltából, a teljes piac önkényes kiseprése után kapta meg a szerencsejáték-piac legnagyobb részét, az online szegmens egészét. Még adót sem kérnek tőle. És ömlenek hozzá a milliárdok. Az egyetlen ember, aki csak nyerni jár a kaszinókba.
Ugyanez a képlet a televíziózásban: a TV2-t állami kölcsönből vehette meg, és állami hirdetésözön teszi fenntarthatóvá addig, amíg a piacot ugyancsak állami közreműködéssel nem tudják annyira legyalulni, hogy kénytelen legyen ez a tévé nyereségessé válni. Addig is az újságírói hivatáshoz méltatlan, de bizonyára jövedelmező embervadászatokba bonyolódnak.
A rádiós fronton éppen most bontakozik ki ugyanez a rendszer, ahogy Vajna Rádió 1-e kedvéért országos hálózatba szerveződnek a régi helyi adókat kiszorítva senki által eddig nem ismert újak.
És eközben Andy Vajna azt nyilatkozza a Financial Timesnak, hogy Európában Magyarországon a legszabadabb a sajtó. Hogy egy másodpercig se gondolhassuk, hogy itt egy pénzember végzi a dolgát, aki távol tartja magát mindentől, ami politika!
Ha már a szabad sajtó: néhány hónapja a még élő Népszabadság szerkesztőségéből hazafelé tartva, mint mindig, egy új Vajna-kaszinó előtt vitt az utam, amikor egy nem fiatal nő megállított, szívhez szólóan pénzt kért, konkrétan kétszáz forintot.
Amint megkapta, már ment is be a kaszinóba. Nem tudom, mit lehet ott ennyi pénzzel kezdeni, mindenesetre, amije volt, vitte Vajnának. És akaratlanul is így teszünk mindnyájan az állami pénzből felépített új Vajna-birodalom adófizető kisrészvényeseiként. Annyi győzelmi eséllyel, mint a hölgy. A helyzet demoralizáló voltán nem változtat, hogy a magyar film, mint már annyiszor, ismét sikeres.
Vajna nemrég G. Fodor Gábor kérdésére, hogy mi az ő munkája, azt válaszolta a 888.hu-n, hogy „kitalálni a jövőt”.
Most már nem kéne.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!