Nemcsak a mesterségesen előállított, szintetikus hazamentéssel ejti révületbe az ilyesmire fogékony választókat a Fidesz, hanem természetes anyagokkal is dolgozik. Kézzelfoghatóan több a jövedelem, nem lehet hitelesen azt mondani, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. A választások, a közhangulat szempontjából meghatározó milliók különösen az utóbbi két évben úgy érezhették, hogy végre egy kicsit lejt az út, könnyebben mennek a dolgaik. Körülbelül annyival, amennyivel másoknak, valahol ott alul és a szegletekben, zárványokban nehezebb, de ettől a sikeresebbek nem fognak kétségbeesni.
Az ellenzéknek viszont nem csak a magát nemzetmentőnek mutató kormányzat által gerjesztett nemzeti túlfűtöttséggel kell megküzdenie. És még csak az eltorzított politikai és médiarendszer kompenzálásával sem jut közel a céljához. Számolnia kell azzal, hogy a bankszámlák erősítik az emberek hitét, hogy ez az ország rendben van.
Ez akkor is erős tény, ha a lendületet alapvetően a megéledő európai gazdaságtól kaptuk.
Konkrétabban: a ciklusban átlag 50 százalékkal emelkedik a pedagógusok fizetése (a Medgyessy-féle bűvös szám, csak éppen nem rögtön a választások után, hanem jórészt a következő előtt alkalmazva). A szakorvosok és szakgyógyszerészek bére 207 ezer forinttal lesz több a választásokig, az ápolók fizetése 65 százalékkal. A teljes állami szféra hosszú ideig lefagyasztott bérei megindultak felfelé, rendőröktől katonákon át a hivatalnokokig mindenkinek szabad szemmel is láthatóan nagyobb pénz jut. Az állami vállalatoknál dolgozóknak 30 százalékos ígéretük van. A versenyszféra az állami kihívásra és a munkaerőhiányra is reagálva szintén kénytelen jelentősen emelni.
Ezenkívül a rezsicsökkentés érzelmi hatásai még érezhetők, miközben a gyerekesek eddig is jelentős adókedvezményeit növelik. Mindenkinek érezhetően több jutott, aki már valamilyen módon megtalálta a helyét a világban, van állása és legalább átlagos jövedelme. De akinek nincs, az is úgy érezheti, hogy javul a helyzete, amennyiben a minimálbér, illetve a szakmunkás- minimálbér is jelentősen nőtt, és sokak számára a közmunka is jelent valamiféle biztonságot.
Az eredmény: a kiskereskedelmi forgalom tartósan és érzékelhetően nő. Többet vásárol a derékhad.
Adódik a kérdés: miből? A válasz könnyebbik része szerint a különadókból a nagyvállalatoktól beszedett 500 milliárd, az uniótól évente érkező ezermilliárd, a magánnyugdíjrendszer eltörlése következtében esztendőről esztendőre a költségvetésben maradó 300-300 milliárd nagyon komoly bázis.
Ehhez járul az, hogy az oktatásra és az egészségügyre még mindig aránytalanul keveset költenek. Eközben a brutálisan magas áfa (a szegények adója, hiszen vásárláskor a hajléktalan is fizeti a 27 százalékot), illetve az egységesen alacsony személyi jövedelemadó kettőse préseli át a pénzt a szegényebbektől az egyébként sem nélkülözőkhöz. Az alsóbb társadalmi csoportokat célzó ellátásokra egyre kevesebbet adnak, miközben például a nyugdíjrendszerből kiszorított rokkantosítottak közül százezer emberről nem tudnak semmit. Valószínűleg ellátatlanok. Azzal, ami az oktatásban történik, feléljük a jövőnket, de íme, ugyanezt megtesszük a múltunkkal is. Teszi mindezt egy jelen, ami e pillanatban akár úgy is érezheti, hogy végre minden rendben van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!