Nem nyújtotta be a válókeresetet szerdán sem az unió, sem Magyarország, még nem is tehették, de a különélést bejelentették. Nehéz másként értelmezni a történteket. Ami történt, az – ebben a politikai vallásban nem létező – bontóperrel egyenértékű.
Évek óta megy a marakodás, amiből az egyik félnek elege lett, pedig a mulyaságig türelmes. De nem is róla szól a történet, hanem arról, aki provokálta. Rólunk.
Nem most, az általunk migránsnak nevezett menekültekkel, a csaló egyetemnek minősített CEU-val, illetve a Soroshadtest részeként „jel” viselésére kényszerítendő civil (magyarul polgári) szervezetekkel kezdődött.
Orbánék kormányra kerülésével.
Az Európai Parlament már 2011-ben szót emelt az új magyar Alaptörvény ellen, hivatkozva rá, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár „nagyra értékelné, ha a magyar kormány az országon belülről és az Európa Tanácstól vagy az ENSZ-től kérne tanácsot” és útmutatást, mert úgy véli, hogy Magyarországnak európai uniós tagállamként az európai intézményekhez kellene fordulnia tanácsért és az Alaptörvény felülvizsgálata ügyében.
Ugyanebben az évben az EP felszólította a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a médiairányítás függetlenségét, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságára és a „kiegyensúlyozott tájékoztatásra” vonatkozó állami beavatkozásnak, ami… veszélyezteti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust.
Mindkét esetben sikertelen maradt az Európai Parlament, láthatjuk.
2014-ben, majd rá egy évvel is foglalkozott az EP a demokrácia magyarországi helyzetével. Állásfoglalásban sürgette az Európai Bizottságot is, hogy „haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomon követési eljárását”. Ennek végén pedig – áll az EP határozatában – értékelni kellene, hogy Magyarország megsértette-e az EU-szerződésben foglalt alapvető értékeket, ami megalapozná az egyetlen igazi szankció, a 7. cikkely alkalmazását.
Másfél évvel ezelőtt a további elidegenülés jeleként az EP állásfoglalásban rögzítette, hogy ez így nem megy tovább, és még messze nem a CEU-ról volt szó: „nagymértékben, rendszerszinten romlott a helyzet a jogállamiság és az alapvető jogok” terén Magyarországon.
Ez többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a tudományos élet szabadsága, a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogai, a civil szervezetek tevékenységének korlátozása és akadályozása, a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák, a zsidók és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség – jogai, az alkotmányos rendszer működése, az igazságszolgáltatás és egyéb intézmények függetlensége terén, valamint „a korrupcióra és összeférhetetlenségre utaló számos aggasztó vád tekintetében” nyilvánul meg.
Ez már több mint házastársi civakodás. Arról szól, hogy „veled nem lehet együtt élni”.
A szerdai döntés tartalmilag ezt ismétli. A különbség az, hogy rengeteg néppárti képviselő átállásával immár csaknem kétharmados többséggel közölték a Fidesz vezette magyar kormányzattal, hogy nem az európai civilizáció szabályai szerint végzi a dolgát, miközben azt deklarálja, hogy kettős kerítésével ezt a kultúrát védi. Semmit nem állítottak az európai képviselők, ami az itthoni közbeszédben ne lenne markánsan jelen.
A képlet egyrészről világos: a hatalom- és pénzkoncentráció érdekében a Fidesz mindent megtesz, amit még eltűrnek tőle itthon és külföldön. A falakat próbálgatja, de úgy, hogy nem a saját fejét veri oda, hanem a miénket. A másik, az európai fél pedig nincs abban a helyzetben, hogy rájuk döntse ezeket a falakat. Azt nem tudja viszont senki, hogy vajon a Fidesz eközben ki is tolná az országot az unióból, hogy a folyamatos provokáció azt szolgálja-e, hogy ez ne a saját tervének tűnjön, vagy e kereteken belül fordít hátat az európai világnak. Van veszélye a rosszabb változatnak is. A jövő évi választások ebben a tekintetben újabb uniós népszavazásnak is minősülnek. Ha a Fidesz erős felhatalmazást kap, ez egyben jóváhagyása lesz annak a politikának, amely tendenciája szerint kifelé vezet az európai országok közösségéből. Ágytól, asztaltól már eddig is külön, de a közös vagyon még összetartja a feleket. A gyerekekkel pedig mintha ebben a viszályban sem törődnének. Az egyik fél biztosan nem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
