Ha 1970-ben Végh Antal azt kérdezhette, hogy Miért beteg a magyar futball?, akkor most az a kérdés, hogy miért hulla. Mert az. Erős a megállapítás, de Kubatov Gábor az FTC elnökeként sokat tudhat. Márpedig ezt ő állította. Ezzel kiállni legalább akkora bátorság, mint éveken át szembemenni a Fradi-keménymaggal. Sőt! Az ellenfél itt még keményebb.
Ott, ahol Kubatov csak alelnök, a Fideszben, az első ember Orbán Viktor, akinek hitvallása, hogy „…ott leszünk a legjobbak között. Egész egyszerűen azért, mert a számunkra a futball maga az élet”.
Ez az élet tehát most épp halott.
Kubatovot ez bántja, amiként az is, hogy „a magyar futballszakma harminc éve nem tudja felállítani a kórismét”. Ő pedig gyógyítani akar.
A PISA-tesztek nemrég nyilvánosságra hozott újabb fordulójában azonban ott a diagnózis. Az OECD-teszt 15 éves gyerekek ezreit kérdezte nálunk is, és arra jutott, hogy a magyar fiatalok együttműködési készsége nagyon gyenge. Még a korábban vizsgált problémamegoldó képességekhez képest is. És épp e két tulajdonságból áll össze a futballista. Lomha, tompa reflexekkel megvert, labdaidegen gyerekből persze sosem lesz jó labdarúgó. De ha mindez megvan, még nincs meg semmi. Ebben a játékban pillanatonként kell döntést hozni, kiemelkedő problémamegoldó képességekre van szükség. Egy úszó, egy kajakos ilyesmire nincs rászorulva. De a labda a futballpályán mindig szabadon van, még csak kézbe sem fogható, bármikor történhet vele valami. Arra reagálni kell. Rengetegen vannak a pályán, közülük 11-nek csak az ellenséges szándékaira lehet számítani. Ha valaki nem tudja velük szemben kihasználni azt, hogy vele is sokan vannak, vége. Ha nincs benne meg az együttműködési készség, tehetség, letakarítják a pályáról. Életszerű.
Nos, a PISA szerint éppen problémamegoldásban és együttműködésben vagyunk végtelenül gyengék.
Erről mindenki tehet, csak a diákok, illetve a fiatal focisták nem.
Ők csak elbuknak miatta. A PISA-teszten át megmutatkozó iskola és a Feröer-szigetek, Andorra és Luxemburg ellen elbukó futball közötti párhuzam érzetét erősíti a hivatalos reflexió azonossága.
Az illetékes minisztérium szerint a 2013 óta működő köznevelési rendszer eredményeit a következő évtizedben lehet majd látni, a mostani felmérések a múltról állítanak ki bizonyítványt. Szöllősi György, a magyar futball főideológusa pedig azt írta az általa vezetett Nemzeti Sportban a legutóbbi brutális bukás után, hogy a mostani válogatottak „azokban az években voltak gyerekek, amikor kis híján megszűnt a futball, a sport Magyarországon. (…) A valaha fejlett és gazdag magyar futballkultúrát már a sportban teljes összeomlást hozó rendszerváltás előtt is négy évtizeden át rombolta a (…) kommunista diktatúra”.
Tehát ezek szerint az Aranycsapat, Albert Flórián Aranylabdája, a Mezey-féle garnitúra a terhes kommunista örökség, majd jött a pusztító rendszerváltás, de már csak néhány évet kell várni, mert az Orbán-kormány erőfeszítéseit siker koronázza.
Arról, hogy milyen a megváltónak remélt új focirendszer működésének moralitása, a Futballsznob.blog készített összeállítást. Ott írják: „a jól beágyazott felsőtárkányi egyesület a fiatalokra költendő 21 millió forintot kapott (…) Cserébe (a cikk megírásáig) négy, nagypályás bajnokságban induló csapata játszott 76 meccset, ebből 72-szer kikapott. (…) Tavaly ezek a srácok egy egész idényt tudtak le 100%-os vereségaránnyal és –316-os gólkülönbséggel, még az U14-es csapatban. A nevelésükre meg közvetlenül (tehát az infrastrukturális fejlesztések mellett) az utóbbi két pályázati ciklusban jóváhagytak 33 millió forintot, amely 90%-ban az állam kieső adóbevételeiből finanszírozható (tao)”. Rengeteg gépet vesz – például pályafenntartásra – az egyesület, s mindig sokkal drágábban, mint lehetne.
Valaki itt nagyon jól jár, de nem a gyerekek. Őket verik az ellenfelek.
De megtanulhatják, hogy a közpénznek, a közösség elismerésének semmi köze a teljesítményhez. A problémamegoldás azt jelenti, hogy valaki majd elintézi a dolgot, az együttműködés kulcsa pedig a hatalommal való jó viszony. Aki ezt megtanulta, itt elboldogul, de soha nem lesz futballista, vagy ha igen, megverik az andorraiak.
Attól persze még nem ment a falnak egyetlen társadalom sem, hogy húspéppé verik a labdarúgóit. De az iskola tehetetlensége elől nincs menekvés.
A PISA-teszt az iskolához, a tanárokhoz való viszonyra is kíváncsi volt. Ebben tökutolsók vagyunk. A mi diákjaink respektálják a legkevésbé a tanárokat. Azokat a tanárokat, akik az egyenirányított rendszer egyentankönyveiből tanítják nekik az egy igazságot. Itt a vége…
Igaza van Orbán Viktornak, a futball nálunk maga az élet. És az iskola is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!