Létezhet olyan definíció egy magyar szótárban, amilyen a Collins English Dictionaryben? A „Nagy Öreg”, Grand Old Man kifejezésre az a példamondat, hogy William Gladstone, az egykori miniszterelnök, a brit politika Nagy Öregje beteg. Ez itt nem menne át a szótárszerkesztőn: Nagy Öreg és politika nálunk egymást kizáró fogalmak.
(Viszont Gladstone-t idő múltán már így nevezték: GOM.)
Kevés országa van a világnak, ahol, ha a legtekintélyesebb emberek közül hatan kiállnak egy kulcsfontosságú ügyben, nem reagál lényegében senki. Csatlakoztak ugyan még körülbelül ugyanennyien, majd az Alkotmánybíróság rutinszerűen lesöpörte asztaláról a hatok ügyét és vége.
Balázs Péter, Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza, Kolosi Tamás, Mizsei Kálmán és Surányi György a Hitvallás Európa mellett című kiáltványban az ország számára sorsfordítónak minősítették az euró minél előbbi bevezetését, ezért csatlakoztak az ügyben népszavazást kezdeményező Polgári Világ Pártjához. Majd a csend…
Néhány napja Makk Károly filmrendező, egy igazán nagyon nagy öreg temetésén a kulturális kormányzat egyetlen tagja sem jelent meg. Andy Vajna filmügyi kormánybiztos sem. Mi haszna lett volna belőle?
Nem halálos, de élettelenséget jelző betegségünk tünete az erkölcsi értékű teljesítmény becsületének hiánya. Oka van, nem ma kezdődött. Hátráljunk csak másfél századot: a kiegyezésből kinőtt elit bevitte Magyarországot a világháborúba, minden borzalmas vesztességgel, ami azzal járt, persze, hogy nehéz felhőtlenül tekintélyként hivatkozni rájuk. Nekik majdnem ötven év kellett ehhez, a következő elitnek elég volt a fele egy újabb, feldolgozhatatlan emlékeket maga után hagyó világháborúhoz. Próbálják, de itt is nehéz lélekemelő sorsokat találni. A szocializmus első szakaszából nincs mi szépre emlékezni, a kádárizmus többértékű rendszer volt, de megverve, erkölcsileg megsemmisítve távozott.
A rendszerváltás katartikus volt, fordulatot hozhatott volna az érzelmi kiüresedésben. Két főszereplő, az MDF és az SZDSZ azonban politikailag már nem létezik, pedig hőseik jelentős része él. A Fidesz és az MSZP a korszak két túlélője.
Ehhez képest a Fidesz 2010-ben lényegében új rendszerváltást hirdetett, továbbá a napokban állt neki Göncz Árpád gyalázásának. E párt önmagán kívül nemigen lát tiszteletre méltó jelenséget. Az MSZP épp újrakezdené az életét. Nincs a közéleti múltnak olyan fontos pillanata, amelyet a többség magáénak mondhatna.
A család nélkül felnövő embereket erősen fenyegető érzelmi sivárság jellemzi a rendszert. (Most éppen Európához nem tudunk teljes szívvel tartozni.) Az egyes ember esetében nem reménytelen az ilyen helyzet, ha tisztában van vele, hogy kezelni kell. A közéletben azonban ez inkább büszkeség forrása. Ki-ki a maga módján most is le akar épp számolni valamilyen múlttal. Ki a máséval (Fidesz), ki a magáéval, illetve a hozzá közelebb állókéval (az ellenzék jelentős része).
Igaz, a Fidelitas buliján nemrég már Orbán Viktor országáról daloltak. Ott van készség a tekintélytiszteletre. De a politika olyan, mint a futball: csak sok nagy játékos közül emelkedhet ki egy zseni. Előzmény, környezet és belátható jövő nélkül se zseni, se Grand Old Man nincs.
És ehhez még hozzátartozik az is, amit Disraely mondott Gladstone-ról, vetélytársáról: ő valóban GOM, God’s Only Mistake, avagy Isten egyetlen nagy tévedése.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!