Hétköznapon délutánonként hónapok óta két órán keresztül veszekednek az emberek a Klubrádióban, Bolgár György műsorában.
Nem képesek felfogni, mit művel a baloldal. Egy hölgy nemrég egyenesen zokogott. „Négy hónapig várt a férjem tükrözésre, és négy hónapra rá már el is vesztettem. Mire várnak itt az emberek? Mire várnak a politikusok? Mi kell még, hogy belássák, ez nem maradhat így?” Nem kaphatott és nem is várt választ…
Karácsony Gergely személye azonban legalább egy új mondat kezdete is lehet. Az a baloldal adta magának a lehetőséget a Párbeszéd társelnökének szocialistákkal közös kormányfőjelölti felkérésével, amelyet pontosabb nemjobboldalként értelmezni. Gazdag történelmi jelentéstartalmat vesz így fel. Azt ugyanis, hogy a nemzeti nagylét iránti elkötelezettség, az ehhez kapcsolt liturgia nem jogosít fel semmiféle hatalmat arra, hogy prédaként tekintsen körein kívül mindenkire. Prédaként szellemi értelemben azokra, akik másként gondolják, de legalábbis békeidőben nem akarnak kötelékbe rendeződni, és prédaként azokra is, akik szegénységük, elesettségük miatt alkalmatlanok az ilyesfajta szolgálatra.
A nemjobboldalként vállalt feladatok teljesítése után vár az ide tartozókra a baloldali tartalmak kibontása. A bázisdemokráciától az adakozó és például lakásépítő államig terjedő igencsak széttartó csapásvonalakon járhatnak. Most azonban a nemjobboldali fázisnál tartunk. S ezért minden szövetség érthető, és minden, ami ez ellen van, végtelenül könnyelmű. Ezért jelentheti egy válasz első néhány szavát az új listavezető neve. Számíthatunk azonban még hebegésre.
A demokratikus ellenzék pártjai ugyanis megannyi (élő) személyi konfliktusból keletkeztek. Hogy tudnának simán visszatalálni egymáshoz?
Gyurcsány Ferenc annak idején otthagyta a szocialistákat, hogy megmutassa nekik. A Párbeszéd az LMP-ről vált le, mert nem értett egyet a „senkivel nem állunk szóba” stratégiával, az Együtt Bajnaival lépett el a régi baloldal mellől és nem épp hideg tárgyilagossággal. Nem azért vannak ezek a pártok külön, mert lehetetlen volt számukra ellenállni valamely markáns szellemi áramlatnak, hanem, mert nem voltak képesek tovább elviselni egymást és a kudarcot.
Az SZDSZ (mínusz Fodor Gábor) ebben a helyzetben politikai értelemben világgá ment. A többiek egymásnak. Az vesse rájuk az első követ, aki ezt nem érti. És ők arra vessék az első követ, aki nem képes felfogni, hogy mit csinálnak már megint. Éppen ott tartanak ugyanis, mint négy éve, amikor ebben a fázisban az MSZP már összeállt az Együtt–PM-mel, és még messze volt Gyurcsányéktól.
A tömeg meg skandált. Kuncze Gábor azt mondta, hogy a baloldal külön-külön sírhelyekért küzd a közös temetőben.
A helyzet azonban megváltozott. Ami akkor esetleges ügyetlenségnek tűnhetett, immár karakterjeggyé válhat. Érdektelenné lesz, hogy egy sor, a hatalomban lévőknél tisztességesebb ember próbálkozik, ha nem képesek politikai erőt mutatni. Az lesz a benyomás, hogy lúzerek.
Nincs ennél gyilkosabb bélyeg a politikában.
Karácsony hivatkozhat arra, hogy fideszes polgármestert vert meg négy éve, hogy nemrég helyi időközi választáson baloldali koalícióban nagy fölénnyel nyertek, s hogy megcsinálta a zuglói modellt. A szocialisták azzal vigasztalhatják magukat, hogy immár a kultúrájuk része a kívülről behívott listavezető. Párton kívüliként az volt Medgyessy Péter, az volt Gyurcsány Ferenc, aki a nómenklatúrán kívülről indulva előzte Kiss Pétert, és végképp az Bajnai Gordon, aki a Gyurcsány-kormány legkevésbé szoci miniszteréből vált kormányfővé.
Ennyire messziről, mint Karácsony, azonban még nem érkezett senki. Ő viszont hoz magával a nemjobboldaliságon túl mást is. A szegényeket sikeresen segítő zuglói modellt, a mindenkinek járó alapjövedelemnél kisebb, de mindenféle állami segélynél sokkal magasabb juttatást a rászorulóknak. Zuglóban, amely 125 ezer lakosával a hetedik legnagyobb magyar „város” minden család jövedelmét kiegészítik fejenként (ennél bonyolultabb, de most fogalmazzunk így) 28 500 forintra. A lakhatási és az adósságkezelési támogatásokat is nagyságrenddel emelték.
Ez a hagyományos, rászorultakat segítő szociáldemokrata politika önkormányzati alkalmazása – feleselés egyben az ezzel ellenkező jobboldali hatalommal.
A Párbeszéd programja azonban ennél tovább megy. A mindenkinek járó alapjövedelem és a négynapos munkahét ígéretéig. Meglehet, hogy mindez lehetetlenség, nem megy át az MSZP racionális zsilipein sem, de jelzi, hogy a javak igazságos újraosztásán jóval túlterjed Karácsonyék baloldaliságról alkotott képe. Ha ehhez is talál szövetségeseket az MSZP-ben és a bizonyára előbb-utóbb csatlakozó más pártokban, ha éppen nem nyernek is, de legalább hiteles választ adhatnak az elkeseredett betelefonálóknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!